A darvak csőre hajnali négytől naplemente után két óráig gyakorlatilag be sem áll, folyamatosan beszélnek, ez tartja össze közösségüket - magyarázza Nadav Israeli, a Hula Nemzeti Park madárközpontjának vezetője.
   
A nagytestű madarak azonban nem csak kommunikatívak, valamivel táplálkozniuk is kell. Kedvelt csemegéjük például a csicseriborsó. Innen ered az évente ismétlődő konfliktus. Egyik oldalon a vonuló madarak, madarászok, természetvédők és a turisztikai ipar áll, a másikon a termésüket féltő gazdák - írja a Die Welt című német lap internetes kiadása.
   
Jelenleg törékeny béke uralkodik a két fél között, ami egy sokfelé hatékony eszközön, a megvesztegetésen alapul. A darvak félpanziós téli szállást kaptak: egy traktor naponta öt-hat tonna kukoricát szállít ki nekik egy hatalmas ugarra. Ez évente mintegy 1,7 millió sékelbe (92 millió forintba) kerül, amelyet a gazdák, a nemzeti park igazgatóság és a mezőgazdasági minisztérium közösen áll. Ezen kívül minden turista 60 centet fizet rá a belépőjegy árára.
   
A gazdák alapvető kétkedése azonban megmaradt. 1999-ben még csak ötezer volt a darvak száma, most meg 31 000, joggal aggódnak hát a további létszámnövekedés miatt. A természetvédelmi illetékesek azzal érvelnek, hogy csak az áttelelőket kell etetni, az átvonuló maradék 50-70 ezret nem, mert azok csak megpihennek, és erőt gyűjtenek, mielőtt tovább repülnek Szudánba vagy Etiópiába. Valószínűsíthető, hogy a legerősebbek maradnak, azok foglalják el a legjobb helyeket, a gyengébbek pedig továbbvonulni kényszerülnek.
   
A turisták "széles vásznon" kísérhetik nyomon és fényképezhetik a madarak etetését egy traktor vontatta, tribünszerű pótkocsiról. A darvak látszólag teljes nyugalomban tűrik a reflektorfényt.
   
Egyelőre semmi sem utal a Hula-völgyben arra, hogy hamarosan sátrat bontanának a madarak. Belső órájuk szerint február végén, március elején kell elindulniuk Európába, ahonnét október első felében térnek vissza.