A barlangi vakgőte (Proteus anguinus), amely akár tíz évet is kibír élelem nélkül, és a lila béka (Nasikabatrachus sahyadrensis), amely életének javát négy méterrel a föld alatt éli, szintén szerepel a londoni Zoológiai Társaság tíz, kihalás szélén álló hidegvérűt felsoroló listáján.

„Ezek a fajok olyanok, mint egy barométer: rendkívül érzékenyek a környezeti tényezők – mint a klímaváltozás, a szennyeződések – változásaira, így eltűnnek természetes élőhelyeikről. De eltűnésükkel figyelmeztetnek arra, hogy valami történt” – magyarázza Jonathan Baillie, az Evolúciósan Kihalt és Globálisan Veszélyeztetett (EDGE) nevű csoport vezetője. Az egy évvel ezelőtt alakult EDGE célja, hogy felhívja a figyelmet a természet legkülönösebb és legcsodálatosabb teremtményeire és kezdeményezze szigorú védelmüket.

„A listán szereplő kétéltűek bolygónk rendkívüli és legfurcsább élőlényei, és sajnos mára már 85 százalékuk került a száz legveszélyeztetettebb faj közé, ugyanakkor sokkal kevesebb figyelemben és védelemben részesülnek, mint a magasabbrendű gerincesek” – mondta Helen Meredith, a csoport kétéltűekkel foglalkozó szakembere.

Az EDGE múlt évi akciója az emlősök megóvására hívta fel a figyelmet, idén pedig a kétéltűek kerültek reflektorfénybe.

A kínai óriásszalamandra akár 1,8 méteresre is megnőhet, míg a Seychelle-szigeteki Gardiner-béka kifejlett állapotában is csak egy rajzszög méretét (1 cm) éri el. A listán szerepel még a Sagalla caecilian (egy végtagok nélküli, kígyóforma kétéltű), a tüdőtlen mexikói szalamandra, a Scaphiophryne gottlebei (Madagaszkáron élő békafaj), Darwin hegyesorrú békája Chiléből és a korongnyelvűbéka-félék közé tartozó Alytes dickhilleni, amelynek hímje lábain cipeli a megtermékenyített petéket.