8000 évvel ezelőtt a korabeli mezopotámiaiak személyes jelzéseket és ábrázolásakat tartalmazó kőpecséteket kezdtek el gyártani, amikkel az ételeket és italokat lezáró kupakokat vagy dugókat "szignózták". Az olajat, bort és más termékeket eredetileg szomszédjaikkal vagy vándorokkal cserélték volna ki, de amikor megindult a városidsodás (ezt most 5000 évvel ezelőttre tesszük), akkor a város lakói egyre több, általuk ismeretlen eredetű áruval találkoztak.

Wengrow szerint a dugókon látható jelzések fontos szerepet láttak el, ezek tanúskodtak ugyanis az áruk származási helyéről és minőségéről. A kutató szerint ezek a pecsétek egyfajta primitív minőségellenőrző rendszerként működtek, a vásárlók ugyanis a pecsétre ránézve meg tudták állapítani, hogy jó minőséggel állnak-e szembe vagy sem.

Számos ilyen dugaszt találtak a mai Irak területén fekvő Uruk városában. Wengrow szerint a rajtuk található jelzések az emberi történelem első, mechanikusan létrehozott képei között vannak. Ezeknek sokáig nem tulajdonítottak művészi értékülön kívül semmit, Wengrow szerint azonban inkább promóciós értékük volt. Míg a New Scientist által megkérdezett antropológus, Mitchell Rothman szerint az UCL kutatója meggyőző elmélettel rukkolt elő, azt azért nem hiszi el, hogy a "márkajelzéseket" a szó kereskedelmi értelmében alkalmazták volna több ezer évvel ezelőtt.