A Manchesteri Egyetem kutatói szerint azonban ez az elmélet ott hibázik, hogy energetikailag annyira ráfizetéses egy gyermek cipelése, hogy nem indokolhat egy evolúciós választ, azaz a felegyenesedést.

A kutatók kísérletükben harminc alatti nők energiafogyasztását mérték különböző eloszlású tízkilós súlyokkal terhelve. Az összes súlyeloszlás közül az egyoldali, csípőn való hordozás (tehát amely a gyermek elhelyezésének megfelel) igényelte a legtöbb energiát - közölte Jo Watson, a kutatás vezetője, akinek írása a Journal of Human Evolution című szaklapban jelent meg.

"Hacsak nem volt a csecsemőhordozásnak egyéb komoly előnye más területeken, az aszimmetrikus súllyal történő közlekedés magas energiaszükséglete arra utal, hogy nem valószínű, hogy ez volt a két lábon járás evolúciós mozgatórugója" - magyarázta.

A kutatás egy nagyobb projekt része, amely számítógépes szimulációk segítségével kutatja az evolúciós folyamatok, különösen az ember és más állatok mozgásának magyarázatát. Tervezik, hogy ezt a kísérletet nagytestű emberszabásúakkal is elvégzik, valamint számítógépen próbálják modellezni a korai hominin ősöket teherhordás közben. Ezzel arra próbálják megtalálni a választ, hogy testformájuknál fogva - hosszabb kar és rövidebb láb - vajon könnyebb vagy nehezebb volt-e nekik a cipekedés, mint a mai embernek.