Az elmúlt években tapasztalható egyre erősebb mobilitási trendek, a mobilinternetes szolgáltatások fejlődése, valamint az aktív internethasználók között tapasztalható FOMO-jelenség (fear of missing out, azaz a lemaradástól való félelem) kölcsönhatásának tudható be az az igény, hogy állandóan online legyünk, világlik ki a csütörtöki IMA konferencia előadásaiból. Míg maga a rendezvény az interaktív marketing témakörét, az ügynökségi szerepköröket, a megújult médiafogyasztási szokásokat boncolgatta, szlogene az úgynevezett hálózati valóság (network reality), amely a legtöbb esetben azt jelenti: a felhasználók és fogyasztók egyre tudatosabbak, egyre jobban tudják, mit akarnak - meglepő módon ebben ezt az igen markáns viselkedést már a mai gimnazisták között is láthatjuk - és ehhez az információikat is a lehető leghatékonyabb formában szerzik be.

YouTube: teljesen mindennapos

A matematikába, pszichológiába és szociológiába is jócskán belekóstoló előadások azonban keveset foglalkoznak azzal, hogy az online és a mindennapi offline világ miként mosódik össze, illetve hol vannak az emberek életét igazán érintő innovációk, elvégre is reklámokat nézni a YouTube-ról 2008-ban nem számít trendszettingnek.

Az újkeletűen csak i-Generációnak nevezett korosztály, mondja például Norm Johnston, a Mindshare Interactive vezérigazgatója, egészében az internet mellett nőtt fel, bár nem teszi hozzá: az, hogy a fiatalok az általuk preferált tartalmakat mobilon, az interneten vagy olykor-olykor a tévében nézik-e meg, a megnövekedett információdömpingre adott szűrőrendszer, vélhetően védekezési mechanizmus is egyben. Johnston külön kiemeli, a net a felnőttebb célközönséget sem "kíméli". A brit társadalomban már elkülöníthető egy viccesen csak Google mom-nak becézett réteg: a mérések szerint ez a háziasszonyok 51 százalékát érinti, akik a konyhában már úgy végzik dolgukat, hogy folyamatosan online is tudnak lenni a mellettük lévő laptop révén.

Érdekesebb szokásokat lehet majd megfigyelni annál a generációnál, amelynek tagjai mobilon interneteznek majd számítógépek helyett. A japán piaci felmérések szerint a PC-eladások száma is csökken, az internetezők inkább (okos)telefonról nézik meg kedvenc oldalaikat, a Google zürichi sajtóbemutatóján egy londoni fejlesztőmérnök szerint a cég 2018-ra becsli azt, hogy a fiatalok életükben először mobilon és nem asztali számítógépen látják meg és kezdik el használni az internetet.

Mindezek tükrében meglepően előremutató koncepciót prezentál Bátorfi Zsolt, a Microsoft rendszermérnöke és platform-technológiai szakértője. Egy olyan felületről (platformról, egyfajta virtuális dobozról) beszél, amelybe feltölthetjük képeinket, zenéinket, fontos dokumentumainkat. Ha ehhez a meshnek nevezett felülethez hozzákötjük otthoni és irodai gépünket valamint mobilunkat és MP3-lejátszónkat, a rendszer a háttérben, hatalmas adatközpontok segítségével automatikusan szinkronizálja köztük az adatainkat.


Történhet ez olyan mélységben is, hogy ha telefonunkról feltöltjük egy nyári nyaralás jól sikerült képeit a meshbe, azok automatikusan felkerülnek a webre, saját Flickr-galériánkba, illetve ha ehhez például be kellene fizetni a szolgáltatás havidíját, a rendszer azt is elvégzi helyettünk. Beköthetőek a rendszerbe más közösségi oldalak is, így gyakorlatilag annak sincs akadálya, hogy egy ablakban követhessük végig, hogy barátaink és munkatársaink milyen képeket töltöttek fel, milyen dokumentumot szerkesztettek, vagy mit és hol írtak blogjukra - egy könnyen implementálható adatszinkronizációs mechanizmus révén pedig gyakorlatilag akármilyen oldalt be lehet kötni a meshbe, egyfajta gigantikus Facebookot hozva létre. A LiveMesh-nek elkeresztelt rendszer még most is fejlesztés alatt áll, a nyilvánosság számára is kipróbálható változat várhatóan az ősz eleji bemutató után várható. (Ami az adatbiztonságot illeti, annyi ismeretes csak, hogy a felhasználók megszabhatják, ki és mit láthat belőlük, ugyanakkor azt Bátorfi sem tagadta, hogy a rendszer elméletileg kielégítően alkalmazható fájlcserére is, így a rendszer kialakítása várhatóan számos adatvédelmi problémát is felvet majd.)

A koncepció érdekessége nem is annyira megvalósításában zajlik, elvégre is az eszközök közti adatszinkronizáció nem számít újdonságnak. Szintúgy nem mai fejlesztések az úgynevezett aggregátor oldalak, amelyekre mi gyűjthetjük össze tetszésünk szerint az általunknak izgalmasnak tartott hírforrásokat (ilyen a Netvibes, a Pageflakes vagy éppen az iGoogle), a webes munkavégzésre és adatgyűjtésre is alkalmasnak tartott, sokszor párhuzamba hozható webes operációs rendszerek pedig a netes fejlesztők nagy kérdőjelei: fejleszthetőek, de igazi értelmüket igazából kevesen látják.

RFID: többet is elárulhat, mint kellene

A mesh különlegessége pontosan tartalmában rejlik: a személyes adatok halmazát tároló adatteret vagy adatfelhőt ugyanis nemcsak a haladó sci-fi írók, hanem a fejlesztőmérnökök vagy éppen a kormányzati szervek is elkezdték már a valóság részeként kezelni: Senzsen városában a kitelepített RFID-olvasók például képesek elovasni a városlakók különleges azonosítókártyáit, amelyekben nemcsak nevük és lakhelyük található meg, hanem teljes addigi munkavállalói története, tanulmányi adatai, családtagjaival kapcsolatos adatok és gyakorlatilag minden más olyan dolog, amely a törvény számára fontos lehet. Ugyanide köthető az OpenID szolgáltatás is, amely révén egy felhasználónév-jelszó kombinációval számos különböző weboldalra be lehet lépni, így spórolva meg a felhasználónak azt, hogy több (vagy több tucat) különböző weboldalhoz külön adatokat jegyezzen meg.

Az ilyen adatfelhős megoldás a Google számára sem ismeretlen: aki jelentkezett már be a Gmailbe, az láthatja: egy kattintással átléphet többek között határidőnaplóba, dokumentumkezelőbe, weboldalas statisztikákba, képkezelőbe is. A felhasználót nyilvánvalóan adatainak összessége jellemzi, az elkövetkezőkben pedig majd ott várható az újabb fordulópont, amikor ezeket az adatokat tetszőlegesen elérhetjük, elegendő például azokra a kutatásokra gondolni, amelyek a kontaktlencseként elhelyezhető miniképernyő lehetőségeit boncolgatják vagy azokra az Augmented Reality alkalmazásokra, amelyek a valóságra vetítenek rá egy szemüveg vagy egy mobilképernyő segítségével egy új adatréteget.