A nanopumpa váltakozó légnyomás és hőmérséklet mellett is képes huzamos ideig megfelelően működni és pontos dózist adagolni. Mindehhez az IBM által kifejlesztett tízéves technológiát, a SOI-t (Silicon on Insulator) alkalmazták, amely a félvezetőgyártás során alkalmazott megoldás, s a mikroelektronikai gyártásban érnek el jelentős teljesítménynövekedést vele.

A rendszer lényegét alkotó "szendvics", amely két szigetelőrétegből és egy közéjük helyezett szilikonrétegből áll elektromos feszültség hatására változtatja méretét, ezzel pedig képes konstans pumpálást biztosítani. Míg ez a mechanizmus számos orvosi készülék alapját szolgáltathatja, a gyártók első körben inzulinpumpát készítenek belőle, amely képes nagyon kis adagokat is pontos adagolás mellett huzamosabb időn keresztül juttatni a szervezetbe.

Maga a készülék két részből áll: az elektronikát tartalmazó állandó elemből, amelyhez az inzulinadagoló és az egyhetes kezeléshez szükséges pumpálómechanizmus illeszthető, ezek már folyamatosan cserélendő elemek. Az adagolóba 4 és 6 ml közti inzulinmennyiség fér, s a 65*38*11 milliméteres méretnek köszönhetően a készülék könnyen elrejthető a ruhák alatt, gyakorlatilag négyszer kisebb a mai legkisebb inzulinadagolónál. Emellett képes a légbuborékokat is rövid használat után kiszűrni és erre figyelmeztetni.