Metróznak a kóbor kutyák Moszkvában

Utolsó frissítés:

Szerző:

szerző:
MTI

Látványosan okosodnak a moszkvai kóbor kutyák a kilencvenes évek eleje óta: egészen új magatartásformákat sajátítottak el azt követően, hogy a város a kilencvenes évek elején kezdett átalakulni, s a megszokott módszerek mellett már nem kínált elegendő élelmet.

Az ipari létesítményeket kitelepítették, új kukákat vezettek be, amelyekhez nehéz hozzáférni, és számtalan bódé jelent meg, ahol mindenféle ételeket kínálnak.

Az ebek – becslések szerint mintegy 30 ezer tengeti az életét Moszkva utcáin – megtanultak például koldulni és szendvicsekre vadászni. A kéregető kutyák az utcán élelmet vásárolókhoz dörgölőznek – ha az illető leül egy padra, még a fejüket is a térdére teszik –, s olyan hűséges kutyaszemekkel néznek a kiszemelt áldozatra, hogy az ellágyul és megosztja velük ételét.

A szendvicsvadászat ugyancsak a bódék környékén zajlik: hátulról odaóvakodnak az ételt a kezében tartó ember mögé, s hirtelen vad ugatással megijesztik, mire az illető elejti, az eb pedig felkapja az ételt.

A legokosabbak azonban már egy lépést sem tesznek az élelemért, hanem a metrókijáratoknál lévő aluljárókban hevernek, csak várják, hogy a sok tízezer arra járó ember némelyike megsajnálja őket, s a számításuk beválik.

Amióta nincsenek kalauzok, sok kóbor kutya használja a közlekedési eszközöket, s a legeslegokosabbak a metró használatát is elsajátították. A földalattit mintegy otthonuknak tekintik, és szükségük elvégzéséhez többnyire a felszínre mennek. A szagok és a hangok, no meg remek időérzékük alapján fel is ismerik a megállót, ahol ki akarnak szállni. Ezek a kutyák már nem csupán kiváló lélektani érzékkel bírnak – mint társaik legtöbbje – hanem merészek, hiszen a mozgólépcső nagy megpróbáltatás számukra – és nagy diplomaták is. Az állatpszichológusok szerint ugyanis ők afféle felderítők, azt vizslatják, az új helyen letelepedhetnek-e társaik, s ehhez a helyi ebekkel is „szót kell érteni”.

Az evolúció folytatódik, manapság ugyanis már a hímek után a kevésbé kalandor természetű nőstények is megjelentek a metróban.

Az már nem is újdonság, hogy a legtöbb kóbor kutya megtanulta: mikor mehet át a zebrán. A színeket ugyan nem nagyon jól látják, de egyfelől felismerik a zöld lámpán látható emberkét, másrészt kivárják, amíg az emberek is elindulnak.

A kutyapopuláció fejlődését egyebek között az Ökológiai és Evolúciós Tudományos Intézetben kutatják, ahol most attól tartanak, hogy a fővárosi piacok sorozatos bezárása nagyon sok kóbor kutyát foszt meg egyszerre a fedéltől és a tápláléktól, ezért megkezdődhet az ebek migrációja, s ezzel a területekért vívott helyi háborúk sora.