Mi történik, ha egy robotkutya találkozik egy igazival?

2003-ban az ELTE, valamint a párizisi Sony Computer Science Library kutatói vizsgálták együttes erővel, hogy elfogadnák-e a hús-vér ebek a Sony AIBO robotkutyáját. A kísérlet Az állatszerű AIBO robottal találkozó kutyák szociális viselkedése semleges és étkezési helyzetben című formális tudományos publikációvá érett, de a válasz magától értetődően (és a videón is látható módon) nem.

Megfoszthatjuk-e az agyat a külső világ ingereitől?
John Lilly 1954-ben építette meg az első olyan, úgynevezett sensory deprivation tankot, amely a totális érzékvesztést biztosította a benne lebegőknek: a kíváncsiskodók meleg vízben kellett, hogy lebegjenek benne órákig, teljes csendben és sötétségben.

Mind Lilly, mind pedig tesztalanyai igen személyes víziókat, illetve hallucinációkat tapasztaltak, amelyekről tudományos kereteken belül nem kívántak beszámolni, így maga a kutatás sem generált kellő érdeklődést. Lilly fel is adta tudományos kutatását és Samadhi Tanks nevű cégével kezdett el házi használatra hasonló lebegőtartályokat gyártani - 2001-ben amolyan New Age guruként hunyt el.

Milyen a pszichológiai atombomba?
James Vicary amerikai piackutató kísérlete a leghíresebb olyan kutatás, amely igazából meg sem történt. Vicary azt állította, hogy 1957-ben Fort Lee-ben "egyetek popcornt!" és "igyatok kólát!" feliratokat villantott be egy film közben, aminek hatására a kólafogyasztás 18,1, a popcornfogyasztás 57,5 százalékkal nőtt - a piackutató csak öt évvel később vallotta be, hogy a történetet csak ő találta ki.

© sxc.hu

Megfázás megrendelésre
1946-ban a brit kormány hozta létre a diákok által igen kedvelt Common Cold projektet. Ez nem is csoda: a diákok tágas, könyvekkel, játékokkal, rádióval felszerelt lakásokban kellett hogy elfoglalják magukat, sőt, még napi három shillinget is kaptak. Ezért cserébe napi fél órát egy szeles alagútban kellett tölteniük azután, hogy forró fürdőt vettek, ezután nedves zoknit kellett viselniük, majd náthában szenvedőkből nyert váladékmintával fertőzték meg őket. Mindenki meglepődésére a kísérletek azt mutatták, hogy a megfázásnak semmi köze nincs a hőmérséklethez.

Megszokás lenne csak a napi huszonnégy óra?
Az alváskutatás egyik nagy megoldatlan rejtélye, hogy a 24 órás alvási-ébrenléti ciklus csak szokás, amit adott idő alatt meg lehet változtatni vagy az emberekben tényleg egy 24 órára "beállított" belső óra ketyeg. Nathaniel Kleitman alváskutató és diákja, Bruce Richardson egy 20 méter széles, 8 méter magas sziklabarlangban töltött el 32 napot Kentuckyban. Míg Richardsonnak sikerült az eltérő ciklushoz alkalmazkodnia, a húsz évvel idősebb Kleitmannak ez már nem sikerült.

Ágynyomor egy kocsiért

© AP

1986. januárjában tizenegy férfi foglalta el helyét egy-egy moszkvai ágyban, és egy kivétellel fel sem keltek az elkövetkező 370 napban. A férfiakon a súlytalanság hatásait szimulálták: az ezt legjobban megközelítő fekvő pózban kellett enniük, tévét nézniük, olvasniuk, leveleket írniuk, ilyen testhelyzetben is mosdatták őket. A szervezetet alaposan igénybevevő kísérletnek más hatása is volt: egyes házasságok a kísérlet miatt mentek szét, az egyik kísérleti alany pedig bele is szeretett egy csinosabb orosz kutatólányba. A kísérletért cserébe minden résztvevőnek egy kocsit ajánlottak, Borisz Morukov, a kísérletet végző ex-kozmonauta szerint a nyolcvanas évek második felében ugyanis még mindig nehéz volt kocsit szerezni. (Az ágynyugalmat három hónap után feladó tesztalanynak volt is kocsija.)

A "Doctor Fox"-hatás
1970-ben a Columbo-sorozatban állatorvosi szerepben megismert Myron L. Foxot kérte fel három kutató (John Ware, Donald Naftulin és Frank Donnelly), hogy tartson előadást a kaliforniai orvosi egyetemen a matematikai játékelméletről a belgyógyászati oktatásban. Az előadás annyira meggyőzte a szakembereket, hogy fel sem tűnt nekik: Fox csupán egy színész, aki semmit sem konyít a játékelmélethez. Fox egy játékelméleti cikkből dolgozott ki ellentmondásokkal, pontatlanságokkal, kitalált szavakkal teli előadást, a vizsgálat célja pedig az volt, hogy a határozott előadási technika képes-e megzavarni egy csoport szakembert, és el tudnak-e tekinteni attól, hogy a prezentált tartalom értelmetlen. El tudnak tekinteni.

És mit szólnak a pókok a skizofrének vizeletéhez?

1955-ben a bázeli Friedmatt szanatórium pszichiáterei a skizofrénia diagnosztizálásával foglalkoztak. Tizenöt skizofrén betegtől vett vizeletmintából készített koncentrátumokat adtak pókoknak, és azt nézték, milyen hálókat szőnek előtte, illetve utána. Szisztematikus különbséget ugyan nem fedeztek fel, de arra felfigyeltek, hogy a vizeletkoncentrátum borzasztóan rossz ízű lehet, bármennyi cukorral is próbálják meg ízesíteni: a pókok ugyanis a lehető legtávolabb elkerülték a vizeletmintát azután, hogy mintát vettek belőle.