A tanár úr a negyvenöt perc alatt számos bonyolult számtani műveletet hajtott végre úgy, hogy a diákok még a gépekbe pötyögni is elfelejtettek a csodálkozástól. Az egyszerű két számjegyekkel végzett bemelegítő műveletek után, következtek azok, melyekben három-, négy-, öt-, sőt kilencjegyűeket használt. Volt osztás, szorzás és minden fejben, a "felesleges" lépések kihagyásával. A gyerekek mondták a számokat, a még mindig lelkes pedagógus pedig, megoldotta a műveletet, majd elmagyarázta, hogy logikusan mely elemeit és milyen módon használta a számoknak.

Kovács Antal a fejben számolás tudományát saját kiadású könyvében, az Egy kis matematika: játék a számokkal című kiadványban el is árulja az érdeklődőknek. Mindennek az alapja egy algoritmus, azaz ebben az esetben a számok négyzeteinek memorizálása. Ezt követően minden megoldhatóvá, egyszerűvé válik, sőt mint az az óra után kiderült, több matematika verseny első helyére is elegendő tudással vértezi föl a tanulót.

Az idős pedagógus az óra után elárulta: szerinte a logikus gondolkodás sok mindent egyszerűbbé tesz, de az utóbbi időben az emberek nem tanulják meg, ha pedig tudják, akkor lassan elfelejtik azt. A pedagógus pályán eltöltött negyvenöt év alatt a gyerekek is változtak, mostanra sokkal okosabbak lettek, de lustábbak is, sok esetben rábízzák magukat például a számítógépre, és nem használják az agyuk számmemóriáját. Ez problémát nem most jelent, hanem majd évtizedek múlva, mikor már az egyszerű szorzótáblát is gépek segítségével használják.