A Carina-ködben észlelt robbanás a csillagászok számításai mintegy 9 ezer, egyszerre felrobbanó szupernova erejének felelt meg és gammasugarak formájában ötször annyi energiát bocsátott ki kevesebb mint 60 másodperc alatt, mint a Nap.
 
Az eddig soha nem tapasztalt erejű gammasugár-kilökődésben, amelynek a tudósok a GRB 080916C nevet adták, az anyag közel fénysebességen terjedt. A legszélsőbb sugarak 30 milliárdszor nagyobb energiát hordoztak, mint a látható fény - tették hozzá a csillagászok, akik szerint ezek a tulajdonságok arra engednek következtetni, hogy ez volt a valaha megfigyelt legnagyobb erejű gammasugár-robbanás.
 
A gigantikus energiarobbanás képét a Fermi amerikai űrtávcső nagy antennája rögzítette 100 másodperccel a megjelenése után 2008. szeptember 16-án közép-európai idő szerint 2:12:45-kor. A robbanás mintegy 12,2 milliárd fényévnyire történt, ami a kutatók szerint még inkább meglepővé teszi az erejét. 
 
2008. szeptember 17-én, 31,7 órával a gammasugár-robbanás után a Chilében lévő Silla obszervatórium távcsöve is megfigyelte a jelenséget.
  
A világűr becslések szerint 13,7 milliárd évvel ezelőtt, az ősrobbanáskor keletkezett. Egy fényév annak a távolságnak felel meg amelyet a fény egy év alatt tesz meg: 9460 milliárd kilométer.
 
Az eddig észlelt legtávolabbi gammasugár-robbanás 12,6 milliárd fényévnyire történt: 2005-ben a Swift amerikai űrszonda és földi teleszkópok figyelték meg. 
  
A szeptemberi gammasugár-robbanás annál is rejtélyesebb, mivel jelentős idő telt el a legerőteljesebb és a leggyengébb energiakibocsátás között Peter Michelson, a kaliforniai Stanford Egyetem fizikaprofesszora, a Fermi-program fő tudományos vezetője szerint. 
 
Korábban csak egy alkalommal figyeltek meg hasonló időkülönbséget gammasugár-robbanásnál, és a magyarázatára az asztrofizikusok több elméletet is felállítottak, többek között a robbanás környezetével kapcsolatban, így például feltételezték, hogy egy fekete lyuk volt a közelben, amely eltorzítja a tér-idő fogalmat.
 
Ez a robbanás egész sor kérdést vet fel Peter Michelson szerint.  A munkákat a németországi Max Planck Intézet munkatársa, Jochen Greiner irányította, az adatok elemzésében és értelmezésében több francia intézet (CNRS, CEA, a párizsi Diderot Egyetem és az INSU) is részt vett. 
 
A gammasugárzás a legnagyobb energiájú csillagközi folyamatokhoz kapcsolódik, főként galaxisból való aktív atommagok kilökődésekor, szupernovák maradványaiban és pulzárok (gyorsan forgó, erős mágneses térrel rendelkező neutroncsillagokban) figyelhető meg.