Both Előd elmondta, várhatóan májustól háromról hat főre emelik fel a Nemzetközi Űrállomás (ISS) állandó személyzetének a létszámát.

"Teljes létszámmal üzemel innentől majd az űrállomás. Jelenleg a három embernek majdnem a teljes munkaidejét elviszi az űrállomás működtetése és karbantartása, s ha maradt egy kis idejük, egy-egy kísérletet is elvégeztek. Májustól a személyzetnek legalább a fele teljes erővel a kutatásokra koncentrálhat" - emelte ki a MŰI igazgatója.

Az utolsó simításokat végzik a Szojuz TMA-14-es orosz űrhajó kilövése előtt © MTI

Both Előd kitért az európai űrkutatásokra is. Mint mondta, az Európai Űrügynökségnek (ESA) már fenn van a saját modulja az űrállomáson. Ez a Columbus-modul, amely tavaly csatlakozott az ISS-hez. Elkészült az európai teherűrhajó is, amely utánpótlást tud feljuttatni.

"Néhány hónapon belül első ízben európai űrhajós lesz a Nemzetközi Űrállomás parancsnoka. Eddig az oroszok és az amerikaiak váltották egymást a parancsnoki poszton" - mondta.

Bár az európai modul és teherűrhajó szakmailag sokkal többet jelent, mint az európai parancsnok, utóbbinak óriási erkölcsi jelentősége van az ESA számára.

"Megbecsülésben ez óriási szó, ez hangsúlyosabbá teszi, hogy az űrkutatás nem orosz-amerikai közös üzlet, hanem 16 ország vállalkozása, köztük 10-11 az Európai Űrügynökségen keresztül van jelen. Ez valóban nemzetközi ügy".

A MŰI igazgatója elmondta, hogy januárban Magyarországon járt Charles Simonyi, aki a KFKI Atomenergia Kutatóintézet űrdozimetriai csoportjának szakembereivel, így a Pille dózismérő főkonstruktőrével tárgyalt.

"Végigbeszéltük, hogy mik lennének szakmai szempontból azok a nagyon érdekes mérések, amelyek nem férnek bele az űrhajósok normál munkamenetébe. Olyan kísérletekre kérték meg Charles Simonyit, amelyek az űrhajósoknak, akiknek meghatározott időközönként meg kell mérniük a sugárterhelést, nem férnek bele az idejébe. Nem fér bele, hogy megcseréljék a dózismérők helyét és összehasonlítsák, hogy ugyanaz lesz-e a mérés eredménye. Ilyen apró finomságokat találtak ki a KFKI-s kollégák, megmagyarázva, hogy ezek miért érdekesek. Charles Simonyi nagyon lelkes volt, s örömmel vállalkozott a feladatra" - magyarázta Both Előd.

Hozzátette, az űrturizmusnak ez a fajtája belátható ideig nem folytatódhat, mivel nem lesznek szabad helyek. Ugyanakkor több cég is készíti olyan repülőgépeket, amelyek bizonyos értelemben űrutazásra viszik a turistákat.

"Természetesen vita tárgya, hogy ezeket mennyire lehet űrutazásnak nevezni. Felmennek a világűrbe, megtapasztalják a súlytalanságot, de nem kerülnek Föld körüli pályára, vagyis felemelkednek, valamennyit repülnek, majd visszajönnek a Földre" - jegyezte meg Both Előd.

Charles Simonyi egyébként ismét sugárterhelést mér majd a Nemzetközi Űrállomás (ISS) fedélzetén - közölte Apáthy István, a KFKI Atomenergia Kutatóintézet űrdozimetriai csoportjának vezetője, aki a Pille elnevezésű sugárdózismérő főkonstruktőre.

A Pille kapcsán Apáthy István az ionizáló sugárzásról elmondta, hogy ezek elektromágneses (röntgen-, gamma-, rádió- stb.) vagy részecskesugarak, melyek ha más anyagokkal, így a testszövettel találkoznak, azokban ionizációt hoznak létre.

"Ez káros az emberi egészségre, de sokszor az elektronikai műszerekre is. A Földön két forrásból ér minket ilyen sugárzás. Az egyik a földkéregből származik, ahol állandóan radioaktív bomlás megy végbe, radioaktív gázok szabadulnak fel, a másik forrás a kozmikus sugárzás. Illetve van olyan ionizáló sugárzás, amit mi magunk állítunk elő: jelenleg az orvosi vizsgálatokból és terápiából származó sugárzás a lakosság átlagos dózisterhelésének majd 15 százalékát adja" - magyarázta.

A kozmikus sugárzás a Napból és a csillagközi térből érkezik, amely ellen a Földön védve vagyunk. Egyrészt a Föld mágneses tere eltéríti a töltött részecskéket, másrészt a levegő is visszatartja nagy részüket. A kozmikus sugárzásból ugyan lejut a Földre valamennyi, de ehhez hozzászokott az emberi szervezet az évmilliók során. Bolygónktól távolodva a földi sugárzás megszűnik ugyan, de növekszik a kozmikus sugárzás dózisa. Az űrállomáson tartózkodókat már nem védi a légkör, de 500 kilométer magasságig még óvja a mágneses tér.

"Efölött megszűnik a védelem, sőt, a mágneses tér által befogott részecskék miatt a sugárzási övezetekben a sugárzási szint a bolygóközi térben mérhetőnél is nagyságrendekkel nagyobb. Ezért van az, hogy az űrállomások 500 kilométer magasság alatt keringenek" - magyarázta Apáthy.

Tájékoztatása szerint az űrhajósok így is 50-100-szor nagyobb sugárdózist kapnak, mint a Földön. A sugárzás bizonyos mennyiségig nem okoz betegséget, de fokozza a rák kockázatát. Az életünk folyamán a szervezetünket terhelő sugárdózis összegeződik, ezért korlátozzák azt az időt, amelyet az űrhajósok az űrben tölthetnek.

"A megengedhető össz-dózis sok mindentől, így a kortól és nemtől is függ (ez az úgynevezett karrierdózis), de összességében 2-2,5 évre korlátozzák az űrben való teljes tartózkodási időt." Ezért nagyon fontos mérni a sugárterhelést, mert ennek alapján határozzák meg az adott űrhajós űrben tartózkodásának megengedett időtartamát Az űrállomáson nem egyenletes a sugárzás, ha egyenletes lenne, akkor ki lehetne számítani a dózisterhelést, nem lenne szükség folyamatos mérésre - hangoztatta Apáthy István.

A Pille működéséről elmondta, hogy ez egy úgynevezett termolumineszcens dózismérő: tollszerű tokba helyeznek kalciumszulfát-kristályt, amelynek, ha azt sugárzás éri, megváltozik a belső energiaállapota.

"Ugyanúgy gyűjti, kumulálja a dózist, mint a mi szervezetünk, s ha felmelegítjük 300 Celsius fokra, a dózissal arányos fény formájában adja le az elnyelt energiát. Ezt a fénymennyiséget mérjük és számoljuk át dózisba" - magyarázta a szakember.

A Pille rendszer tetszés szerinti számú dózismérőből áll, (ezek tartalmazzák a passzív kristályokat), amelyeket bárhová el lehet helyezni, és egy kiértékelő készülékből, mellyel a fenti módon a bennük elnyelt dózis tetszőleges időpontban  kiolvasható.
Apáthy István emlékeztetett arra, hogy két évvel ezelőtt Charles Simonyi a saját személyi dózisát mérte, naponta leolvasva az adatokat. Mérte a hálózsákjában is a dózist, valamint az ISS-en lévő dózismérőket tette át olyan helyekre, ahol egyébként nem szokták a sugárterhelést mérni. Ezúttal elsődleges feladata 4 új Pille dózismérő feljuttatása az űrállomásra, majd ezek segítségével az immár öt éve fent működő 10 dózismérő újrakalibrálása.

A négy új dózismérő közül az egyik Charles Simonyi ruhájában lesz. Eddig még soha nem mérték meg, hogy a kétnapos út során, melynek végén az űrhajós dokkol az űrállomáson, mekkora sugárdózist kap. Az ISS fedélzetén az új és a régi dózismérők különböző csoportosításával és ismételt kiolvasásával elvégzi azok keresztkalibrációját.

Ezen felül méri és naponta kiértékeli saját személyi dózisát, valamint a hálóhelyén lévő dózist is. Igazán nagy jelentősége a dózismérők kalibrációjának van, a Pille 2003-as felbocsátása óta érzékenységük megváltozhatott, némelyikükkel már ezres, tízezres nagyságrendű mérést végeztek.

"Az ISS fedélzetén drága az élőmunka, korlátozott a mérésekre, a műszerek karbantartására fordítható idő. Az orosz űrhajósok elvégzik a Pillével a rutinméréseket, de +finommunkára+, így kalibrálásra nincs idejük, s alig kapunk visszajelzést a rendszer állapotáról, az esetleges problémákról. Ezért különösen nagy segítség számunkra, hogy Charles Simonyi ezt az időigényes és nem mindennapi méréssorozatot elvégzi" - hangsúlyozta Apáthy István.