A kísérlet során az alábbi képen is látható, focilabda méretű, érzékelőkkel és villogó fényjelzőkkel felszerelt robotokat helyezték el egy arénába, amelynek két ellentétes végébe két korongot helyeztek: az egyiket a robotok pozitívan, élelemként, a másikat negatívan, méregként értelmezték. Azon robotok, amik megtalálták az élelemkorongot és ott tudtak mellette maradni, pontokat kaptak. A kísérlet minden egyes fázisa után a legsikeresebb résztvevőket kiemelték, másolatot készítettek az őket koordináló idegi hálózatról, majd annak felhasználásával hozták létre a következő kísérleti fázis új robotgenerációját.

© wired.com

A robotok a kísérlet elején először véletlenszerűen kezdtek mozogni és jelzéseket adni az arénában, a későbbi fázisokban pedig megtanulták követni azok jelzéseit, akik megtalálták az élelemkorongot - azonban méretük miatt nem voltak képesek mindannyian tömörülni az élelmiszerkorong köré. Ennek köszönhetően jelent meg egy későbbi generációban egy új viselkedésminta: egyes robotok egyszerűen "lehalkították" magukat, a lehető legészrevétlenebbül közelítve meg az élelmet. Mindez mégsem jelentette azt, hogy mindenféle jelzés nélkül mozogtak volna, a fényjelzést kifejezetten ritkán ugyan, de használták. Mindez nem meglepő, hiszen a természetben számos állatfaj esetében figyelhettünk meg különböző jelzőstratégiákat - írják a kutatók a Proceedings of the National Academy of Sciences szaklapban.