Jeanne d'Arc Franciaország egyik védőszentje is egyben, tehát nagy jelentősége van a hamisítás leleplezésének. Most kiderült ugyanis, hogy egy egyiptomi eredetű emberi borda és egy macska lábcsontja található abban a palackban, amely elvileg az ereklyéket tartalmazta. A tours-i érsek tehát hiába minősítette annak idején a franciaországi Chinonban őrzött csontokat ereklyének, valójában azok mumifikált emberi és állati maradványok, amelyek a Kr. e. 6-3. század tájékáról származnak.

Az angolok és a franciák között dúló százéves háborúban a franciák oldalán harcoló Szent Johannát máglyán égettették meg az angolok 1431-ben. Azután történt ez, hogy egy részben franciákból álló egyházi bíróság az angolok nyomására elítélte Jeanne d'Arcot eretnekség, illetve boszorkányság miatt. A most megvizsgált ereklyék jóval később, 1867-ben bukkantak fel egy patikában, ezzel a felirattal: „Maradványok, amelyeket Jeanne d'Arc, az Orléans-i Szűz halotti máglyája alatt találtak”. 

Most különböző technikákkal, DNS-elemzéssel, mikroszkopikus vizsgálatokkal, vegyelemzéssel és C14-es szénizotópos kormeghatározással igyekeztek fényt deríteni a kutatók a csontok eredetére.

Egy híres kutató korábban már vizsgálódott

Néhány éve, 2006-ban, Philippe Charlier, a garches-i Raymond Poincaré Kórház törvényszéki orvosa, neves kutató már megvizsgálta a palack tartalmát (a vizsgálat kezdetéről a hvg.hu is beszámolt). Charlier volt az a tudós, aki előzőleg fényt derített arra, hogyan halt meg VII. Károly francia király szeretője, Agnes Sorel (1422-1450). Bizonyítékot talált arra, hogy a nő higanymérgezésben halt meg, de az nem derült ki, hogy véletlen volt-e, vagy megmérgezték.

2006-ban a francia kutató kiderítette, hogy egy emberi borda és egy macska csontja van a palackban. Charlier azt hitte, hogy a macskát az ördögöt jelképezve dobták a máglyára, ezzel is hangsúlyozva Johanna boszorkányságát. Az emberi csontot Charlier szerint fekete bevonat borította, és találtak faszéntöredékeket és egy barnás színű textildarabot is. A macska csontját ugyanaz a bevonat övezte. 

A szénizotópos kormeghatározás azonban most fényt derített arra, hogy a leletek jóval korábban keletkeztek, mint ahogyan Johannát megégették a máglyán. A textildarab egy múmialepel maradványa lehet a mostani kutatás szerint, a csontokon látható bevonat pedig olyan anyag, amihez hasonló a múmiák bebalzsamozásakor használtak a régi egyiptomiak.

Bitumen, gipsz és gyanta a bevonatban

A sötét bevonat ugyanis bitumen, fenyőből és más fákból készített gyanta, gipsz és más vegyszerek keverékéből állt. A fenyőgyantára pollenmaradványok utaltak, ezt a gyantafélét különösen gyakran használták Egyiptomban. Az egyiptomi múmiák egyébként a középkorban orvosok számára "alapanyagként", gyógyszerek összetevőiként szolgáltak, így nem kizárt, hogy a XIX. században egy ilyen múmia maradványát használta fel valaki, hogy megtévessze a hívőket és a katolikus egyházat.

Mint arról a hvg.hu 2006-ban beszámolt, Jeanne d'Arcot 1909-ban boldoggá, 1920-ben pedig szentté avatták. Egy legenda szerint hamvait a Szajnába szórták, szíve azonban csodával határos módon épségben fennmaradt.