A domesztikálás két különböző régióban, két különböző korszakban zajlott. Először Mexikó déli-központi részén háziasították a pulykát Kr. e. 800 táján, majd hatszáz évvel később, Kr. e. 200 körül az Egyesült Államok  mai területének délnyugati részén. A két népcsoport kapcsolatban lehetett egymással, és így a tenyésztés fortélyait is megoszthatta egymással - olvasható a Discovery Channel hírei között.

S míg napjainkban a pulykáról leginkább ízletes húsa jut eszünkbe, az amerikai őslakosok kezdetben nem étkezési célokból szaporították e szárnyast. "Érdekes módon a domesztikált pulykákat eredetileg a tollazatukért tenyésztették, amelyekre különböző szertartások alkalmával volt szükség, de készítettek belőlük ruházatot és fejdíszt is. Csupán később, Kr. u. 1100 táján nyert a pulykahús fontos szerepet az anaszázi indiánok táplálkozásában " - hangsúlyozta Camilla Speller,a  tanulmány vezető szerzője.

Pulykák és a kukorica

A pulyka domesztikációja előtt fontos, de jóval korábbi lépés volt a tök és a kukorica háziasítása. A lopótök kivételével a ma nálunk is ismert tökfélék Amerikából származnak, és érdekes, hogy az Afrikában és Ázsiában elterjedt lopótök, illetve az amerikai tökfélék domesztikációja egyaránt 10 ezer éve kezdődött meg körülbelül. A 8-10 ezer évvel ezelőtti folyamatok során Amerikában nemcsak a tököt, hanem a kukoricát is háziasították, és ez azért fontos a pulytenyésztés szempontjából, mert ezeknek az állatoknak a kukorica lett a fő táplálékuk. (Ezt egyébként a sokkal később kitenyésztett pulykák megkövesedett ürülékéből sikerült kimutatniuk a kutatóknak.)

Dongya Yang arra mutatott rá, hogy az új tanulmány két kutatócsoport együttműködésében született: az első az ősi pulykacsontok DNS-vizsgálatát végezte, szám szerint 149 darabét, a másik a szárnyas 38 darab megkövesedett maradványát elemezte, amelyek összesen 38 régészeti helyszínről kerültek elő.

Az aztékok előtt kezdődött

A kutatások arra derítettek fényt, hogy elsőként az aztékokat megelőző népesség domesztikálta a pulykát Mexikó déli és középső részén. A pulykákat ketrecben tartották, de némely településen szabadon is kóborolhattak. Az anaszázi indiánok viszont, akik az Egyesült Államok mai területének délnyugati részén éltek, tenyésztették ugyan a pulykát, de befogták a vadon élő egyedeket is.

A DNS-vizsgálatok arra derítettek fényt, hogy a "délnyugati" pulykák az adott térségben ma élő vad populációval mutatnak leginkább rokonságot. Az eredeti délnyugati tenyészvonal viszont az évszázadok során nagy valószínűséggel kihalt.

Az aztékok pulykája érte meg a modern kort

"A jelek szerint csupán az aztékok által kitenyésztett pulyka élte meg a modern kort" - hangsúlyozta Camilla Speller. A kutatók mindazonáltal nem voltak képesek pontosan azonosítani az azték vérvonalat. A kapcsolat a jelenkori pulykapopulációval meglehetősen bonyolult: a spanyol hódítók az azték pulykákat magukkal vitték az óhazába, ahol nagy szenzációt keltettek.

"A következő két évszázad során Európában számtalan pulykafajtát tenyésztettek ki, majd a XVIII. században az európai szárnyasokat vitték magukkal az első telepesek az Újvilágba. Ezek voltak az asztalunkra kerülő pulykák ősei" - magyarázta Camilla Speller.