Tudjuk, hogy Ruth Kedar nem egyetlen nap alatt tervezte a Google logót, a hölgy igen sok verziót készített, mire megszületett a jelenlegi, mindenki által ismert bohókás változat. Sőt azt is tudjuk, hogy Eric szobájában iszonyatos rendetlenség uralkodik, és a Googleplex recepcióján gagyi láva-lámpák figyelnek a pulton.

Az érdekességeknek azonban még nincsen vége: a Mashable.com és a Hongkiat.com kigyűjtött pár különlegességet a keresővel kapcsolatban, ezt most mi némileg átszerkesztve bemutatni bátorkodunk… lássuk!

Ha már szóba jött a logó: a Google logójának „változatai” a szlengben „doodles” névre hallgatnak: mindannyian ismerjük ezeket, ünnepek, évfordulók és egyéb speciális alkalmak esetén a logó egy-egy átszerkesztett verzióját látjuk. (Az eddigi összes doodle megtekinthető itt, időrend szerint csoportosítva).

Hogyan születtek a doodle-ek?
De hogyan alakult ki ez a jópofa szokás? Nos, az első doodle 1998-ban született, amikor a cég akkori összes alkalmazottja, akik egyben az alapítók is voltak (Page és Brin) egy hétvégére szabadságot vett ki, és elhagyta az egyetemi szobát (ez a szoba volt akkor a Google központ). A nevadai „Burning Man” fesztiválra utaztak szórakozni, és valahogyan tudatni akarták a felhasználókkal, hogy hétvégén sajnos nem lesznek elérhetőek, így nem lesz technikai support sem. Ezért beletették a fesztivál jelképét a logóba, ezzel is mutatva, hogy házon kívül vannak. Ez volt az első doodle, amit azután számos másik követett.

Az első Google szerver Legóból készült
Eric és társa nem voltak túlzottan eleresztve anyagilag: az első Google azonban rengeteg merevlemezt igényelt – tíz darab 4 GB-os HDD-t kellett valahogy elhelyezniük a Stanford egyetemen található kollégiumi szobában. Ez ma már annyi, mint egy iPod kapacitása, de 1996-ban a 40 GB bizony még nagyon soknak számított. A tíz darab winchester stabil, biztonságos, könnyen bővíthető és bármikor szétszerelhető tárolásához többféle módszert is kipróbáltak, végül a Legó darabkák győztek. Az összetákolt eszköz neve Google15R1, és azóta is a Stanfordban van kiállítva, az érdeklődők nagy örömére.

Az első Google Twitter
Természetesen a Google is használ Twittert: de mi volt az első üzenet, amit „kiposztoltak?” Nos, természetesen hozták szokásos „geek” formájukat, így az első, 2009. februárban született hivatalos Google Tweet ez lett:

“I’m 01100110 01100101 01100101 01101100 01101001 01101110 01100111 00100000 01101100 01110101 01100011 01101011 01111001 00001010.”

 Azért sem fordítjuk le, mit jelent!

A Google kecskéket használ fűnyíró helyett
Április tréfának tűnhet, de nem az: a Google székház előtt elburjánzott növényeket a cég a California Grazing nevű kisvállalkozástól bérelt kecskék segítségével „legelteti” le. Az egyik alapító, Eric elmondása szerint, azért, mert „sokkal aranyosabbak, mint egy csomó fűnyíró, és halkabbak is”. Az első ilyen „akció” során több mint kétszáz darab kecskét bérelt a cég.

A Google bekerült a szótárba
Sok fejtörést okoz a cégnek, hogy a „guglizni”, „megguglizom” kifejezések bekerültek a köznyelvbe, természetesen kisbetűvel. A Google szó azonban egy trademark, és az alapítók nem szeretik a kisbetűs „google” használatát – ezt a csatát azonban elveszítették, hiszen a Webster és az Oxford szótár is kisbetűvel ismerteti a „guglizni” kifejezést, igaz, megjegyzi, hogy a szó eredetije a cég bejegyzett neve, nagybetűvel.

Nooglerek
A Google alkalmazottai hivatalos nevükön „Googlerek”. Az új dolgozók azonban nem érdemlik ki automatikusan ezt a címet: az első időszakban még csak „Noogler” a nevük (valószínűleg a noob szócskából, de lehet, hogy nem). A Nooglerek színes sapkát viselnek, aminek a tetején egy kis ventilátor van – nem is annyira a diszkrimináció miatt, hanem inkább azért, hogy időt spóroljanak: a sok ezer alkalmazott közül így rögtön lehet tudni, ki az, aki még viszonylag új.  

A kutyának is van irodája
A cég a világ legkutyabarátabb vállalata.  Hivatalos kutyájuk is van, Yoshka (bizony… „jóska”) néven, akinek saját blogja is van, irodája pedig a harmadik emeleten található a székházban.

Az alkalmazottak bármikor bevihetnek kutyákat, sőt rengeteg kutyaeledel és játék áll rendelkezésre a székház büféiben. Érdekes, hogy a macskákat viszont nem tűrik.

Svéd halrudacska
A Google hivatalos céges rágcsája (angol szlengben „Company Snack” – ezt ingyen kapják a dolgozók munka közben) a svéd halrudacska alakú gumicukor. Ezen felül korlátlan mennyiségben áll a dolgozók rendelkezésére ingyen üdítő és házi készítésű csokoládé. Utóbbiból 2007-ben 5500 font mennyiséget rendelt a cég.

Dizájn? Ennyi?
Az első Google dizájnt (ami nagyjából azóta is változatlan) 1996-ban készítette a két alapító, és azért lett olyan egyszerű, mert bár a fiúk remek programozók voltak, gőzük sem volt a HTML-ről. Az első tesztelők az oldal betöltésekor tovább ültek a gép előtt és bámulták a képernyőt. Mikor Eric megkérdezte, mire várnak, a tesztelők többsége azt mondta, „várjuk, hogy betöltődjön az oldal többi része”. Eric erre úgy döntött, szükség van még egy „dizájn elemre” – és berakták a keresődoboz alá, hogy „Copyright by Google” ezzel a drasztikus lezárással is mutatva, hogy a lapnak vége, itt bizony nem fog betöltődni más, tessék keresgélni.

Szerencsés vagyok
A híres-hírhedt, szlogenként is használt „I’m feeling lucky” gombot a felhasználók alig 1%-a használja rendszeresen (azaz, tulajdonképpen senki). A Google saját szabálya a 20-5 szabály, ami azt jelenti, hogy ha egy funkciót a tesztidőszakban a userek 5%-a használ, akkor bekerül az „részletes keresés” vagy hasonló kategóriába, ha pedig 20% akkor a fő funkciók közé. A „szerencsés vagyok” gomb ennek ellenére nem került ki, és nem is fog: a cég szerint sokat rontana a Google arculatán, ha eltűnne, és a közvélemény kutatások szerint: bár a felhasználók nem nyomogatják, de azért nagyon szeretik azt a bizonyos gombot, és nem akarják, hogy eltűnjön. Na, ennyit a 20-5-ös szabályról…

Ha esetleg további rejtett és vicces Google dolgokra kíváncsi valaki, akkor ebben az írásunkban még többet találhat.

[Források: Mashable.com, Hongkiat.com]