"A Duna-parti temető nagyrészt a volt Gázgyár területén húzódik. A XIX. század vége óta ismert, hogy római kori temetkezések vannak ezen a területen, a nekropolisz valódi méretéről, arról, hogy milyen hatalmas kiterjedésű temető húzódik itt, igazából csak az utóbbi 15 évben, a Grafisoft-park építése kapcsán alkothattunk képet. Az Aquincumi Múzeum által végzett feltárások során eddig közel 1400 római kori sír került elő, de ez is valószínűleg csak a töredéke annak a hatalmas temetőnek, amely itt húzódott. Ez volt a város egyik legfontosabb nekropolisza, az egyszerű városi lakosság temetkezett itt. A sírok nagyon változatosak, mivel a Kr.u. I. század végétől, tehát a város legkorábbi időszakától egészen a legutolsó periódusáig, a Kr.u. IV. század végéig, az V. század elejéig használták a nekropoliszt, ennek megfelelően nagyon változatosak a temetkezési a rítusok" - emelte ki Lassányi Gábor.

A nekropoliszban egyaránt kerültek napvilágra hamvasztásos és csontvázas temetkezések. Az elhunytakat földbe temetett, központi égetőhelyen hamvasztották el, majd hamvaikat általában textilbe vagy kisebb, szerves anyagból készült tárolóba gyűjtötték össze, és temették el. A sírba étel- és italáldozatot tartalmazó kerámiaedényeket helyeztek, alkalmanként egy-két használati tárgyat is mellékeltek. A csontvázas temetkezések esetében a halottakat többnyire fakoporsókban helyezték végső nyugalomra, ezekből általában megmaradtak a szegek. Az elhunytak ruházatából sokszor a saruk talpának vasszögei őrződtek meg, illetve csatok és egyéb viseleti tárgyak is alkalmanként fennmaradtak.

A két észak-afrikai edényről Lassányi Gábor elmondta, hogy egy egyfülű korsó más edényekkel együtt egy hamvasztásos sírban feküdt. A másik egy kétfülű edény, amely egy gazdagon felékszerezett fiatal nő holttestének lábánál nyugodott. "Nagyon gazdag volt ez a sír, több kisebb aranytárgyat, így egyebek közt fülbevalót találtunk, illetve egy nagyon szép karkötő került elő gagátból. Ez egy fekete kő, amelyet a mai Franciaország területén bányásztak. Üvegedények is napvilágra kerültek, illetve egy elefántcsontnyelű kiskés" - sorolta az ásatásvezető.

Vámos Péter régésznek, a római kerámiaművesség szakértőjének tájékoztatása szerint a finom kidolgozású, vékony falú, fényes vörös bevonatú, terra sigillatának nevezett edényeket növényi és mitológiai ábrázolások díszítik, közöttük megtalálható a lantján játszó Apolló, Léda a hattyúval és Európé elrablása. A tárgyakat a mai Tunézia területén, az egykori Africa Proconsularis nevű római provinciában gyártották a Kr. u. III. század közepe táján. "Bár később, a Kr. u. III. század végén és a IV. században kis számban importáltak innen kerámiatárgyakat - elsősorban tálakat, tányérokat - a Dunai tartományokba, a most Aquincumban talált díszes korsókhoz hasonló, nagyon törékeny korai típusok eddig teljesen ismeretlenek voltak Pannonia területén. Ezek a maguk korában is ritkaságnak számíthattak az európai tartományokban, így minden bizonnyal komoly értéket képviselhettek itt" - magyarázta Vámos Péter.

Egyelőre csak sejteni lehet, hogy miként kerültek ezek az edények Európába. A helyi kerámiagyártás mellett a Kr. u. III. század közepéig főleg galliai és germániai műhelyekből szállítottak nagy mennyiségben finom kidolgozású, asztali edényeket a pannoniai piacokra, elsősorban folyami úton. A Kr. u. 250-260-as években azonban súlyos germán támadások érték az európai tartományokat, emiatt a Rajna-környéki gyárak nagyrészt megszűntek: ebben az időszakban kezdődhetett meg az észak-afrikai kerámiaműhelyek termékeinek minden bizonnyal igen költséges importja a Duna-vidéki tartományokba.