A királylepkét az Ophryocystis elektroscirrha protozoon (parazita egysejtű) fertőzi meg még hernyó korában. A parazita a hernyó bélrendszerében telepedik meg, s kitartóan ragaszkodik "vendéglátójához" miközben az színpompás lepkévé fejlődik - olvasható a Discovery News hírei között. "Vizsgálataink során sikerült bebizonyítanunk, hogy  a selyemkórófélék (Asclepiadaceae) némely fajtája, amellyel a lárva táplálkozik, redukálhatja a felnőtt királylepke fertőzöttségét. Azt is kimutattuk, hogy a fertőzött nősténylepkék petéiket előszeretettel olyan növényeken rakják le, amelyeknek köszönhetően utódaik kevésbé lesznek betegek. Ez azt jelenti, hogy evolúciójuk során a királylepkék szert tettek utódaik gyógyításának képességére" - hangsúlyozta a kutatásokat irányító Jaap de Roode biológus, az Emory Egyetem docense.

A királylepke élénk narancs alapon feketével erezett szárnyainak átlagos fesztávolsága 90-100 mm. A farkuk fekete-vörös mintás, a szárnyak kellemetlen szagúak, rossz ízűek és mérgezőek. Megjelenését még feltűnőbbé teszi a szárnyak szélén húzódó fekete pontsor. Az élénk mintázat potenciális ellenségeit figyelmezteti arra, hogy ez a lepke mérgező. Év közben a Nagy-tavaktól északra, illetve délre: az Egyesült Államokban Minnesotától New York államig, Kanadában pedig Ontario államban él; a telet viszont a mexikói Michoacán államban, egy mindössze 155 négyzetkilométeres területen tölti. A becslések szerint minden ősszel, illetve tavasszal körülbelül kétszázmillió lepke indul 3500-5000 kilométeres útjára, amelyen több generációval korábbi elődei repültek legutóbb, mivel a lepkék életciklusa mindössze néhány hónap. Az 1975-ben fölfedezett telelőhelyet Mexikó 1986-ban természetvédelmi területté, majd az UNESCO Ember és Bioszféra programjának nemzetközi koordinációs tanácsa 2006-ban bioszféra rezervátummá nyilvánította, 2008-ban pedig a világörökség része lett.