A német külügyminisztérium, a „Wilhelmstrasse” az ellenállók gyűjtő- és menedékhelye volt a hitlerizmus idején – ez volt mostanáig a német hivatalosságok közkedvelt sztereotípiája, amelyet most a Die Zeit igyekszik ízekre szedni. Az újság megszólaltatta Norbert Frei jenai történészt, aki betekinthetett a pár éve titkosítás alól feloldott minisztériumi iratokba. A titkosítást 2005-ben oldotta fel Joschka Fischer akkori külügyminiszter, aki a Zöldek meghatározó politikusa volt az elmúlt évtizedekben.

Az eddig titkos iratokat átvizsgáló történészbizottság a napokban fogja nyilvánosságra hozni jelentését az ügyről. Norbert Frei részt vett ebben a munkában, és azt hangsúlyozta a Die Zeit-nak, hogy a kezdeti vonakodás után végül minden aktát a rendelkezésükre bocsátottak. Mindebből a vártnál is sötétebb kép bontakozott ki, hiszen Frei szerint kiderült: „a hivatal része volt a szörnyű diktatúrának, és teljesítette feladatait”. A Wilhelmstrasse tehát nemcsak a háborús előkészületeknél segédkezett, méghozzá igencsak lojálisan, hanem Frei szerint aktívan részt vett a holokausztban is.

A történész kijelentette: „Hitler diplomatái nemcsak tudtak a dolgokról, hanem társtettesek is voltak. A tárca tisztában volt a deportálásokkal, és néhány helyen közvetlenül segédkeztek német diplomaták ebben. A minisztériumnak a holokauszt során megvolt a maga feladata, és ezt teljesítette is.”

Ernst von Weizsäcker szerepe

Különösen érdekes ebből a szempontból a néhai külügyi államtitkár, Ernst von Weizsäcker szerepe, aki a volt szövetségi elnök, 1984 és 1994 között az NSZK, illetve az újraegyesített Németország élén álló Richard von Weizsäcker édesapja volt. Újabb dokumentumok kerültek ugyanis elő, amelyek szerint az apa készségesen szolgálta a hatalom „barnainges” birtokosait. A Nobel-díjas Thomas Mann elleni eljárások – többek között állampolgárságának megvonása – is ilyen eset volt. (A náci hatalomátvétel idején külföldre távozott Thomas Mann-nak először nem hosszabbították meg a német útlevelét a harmincas években, aztán megvonták német állampolgárságát is, sőt, németországi vagyonának egy részét is elveszítette.)

Ernst von Weizsäcker

Wikipedia

Budapesti tárgyalások

A Thomas Mann elleni intézkedésekről a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) egy iratot közölt a napokban Weizsäcker aláírásával. A FAZ egy másik dokumentuma szerint belgrádi „zsidók likvidálásáról” szól egy további külügyminisztériumi dolgozó, a „Judenreferat” vezetőjének, Franz Rademachernak az irata. Ő hivatali utazásának „céljaként” jelölte meg a szerb fővárosbeli likvidálást. Az iratok tanúsága szerint Belgrádból Budapesten átutazva Magyarországon is folytatott tárgyalásokat a negyvenes évek első felében.

Ernst von Weizsäcker később, a háború után a Hitlerrel szembeni ellenállásban való részvételére hivatkozott, akárcsak más minisztériumi dolgozók, ám Frei szerint a július 20-ai részvételre nem találtak írásos bizonyítékot az iratok között. (1944. július 20-án Hitler elleni merénylettel próbálkozott néhány magas rangú német katonatiszt. A gyilkosság azonban nem sikerült.)

Egy jeruzsálemi professzor is részt vett a bizottság munkájában

A Die Zeit egy másik interjút is közölt most, amelyben a német kormány kérésére összeállt történészbizottság újabb tagja szólalt meg. A jeruzsálemi Héber Egyetem professzora, Moshe Zimmermann ebben a beszélgetésben elmondta, hogy számos tényt már korábban is tudtak, hiszen 1947-49-ben már lezajlott az úgynevezett Wilhelmstrasse-per. Ugyanakkor most újra felidézhettek néhány adatot, amelyek időközben feledésbe merültek.

A Wilhelmstrasse-per tárgyalása

Wikipedia

Zimmermann szerint az 1945 előtti „társtettesek” sokszor 1951-ig folyamatosan tovább dolgozhattak a minisztériumnál. A jeruzsálemi professzor meg is nevezett egy társtettest: az Achenbach nevű diplomata szerinte 1945 előtt részt vett a holokauszt végrehajtásában. A Német Szövetségi Köztársaság létrejöttekor viszont külpolitikai szakértővé vált, politikusként. Zimmermann minden bizonnyal Ernst Achenbachról beszélt, aki Párizsban teljesített diplomáciai szolgálatot a második világháború alatt: a megszállt Franciaországban volt német követségi tanácsos.

Ő részt vett zsidók deportálásában a Wikipedia német nyelvű oldala szerint, majd a második világháború után az FDP - az NSZK-beli liberális párt - politikusa lett. A háború után egy ideig ügyvédként háborús bűnökkel vádolt személyeket védett. Neve később felmerült a Közös Piac biztosjelöltjeként is. Ekkor, a hetvenes években viszont gyorsan napvilágra került második világháborús szerepe - erre Serge és Beate Klarsfeld tényfeltáró munkája derített fényt.