A digitális fényképezés jött, látott és győzött, de még hogyan! Kisfilmes gépet mára már gyakorlatilag nem használnak sem az amatőr, sem a profi fotósok. A technika előnyeit senkinek sem kell ecsetelni, mert kényelmi, gazdasági és minőségi szempontok alapján egyértelműen a digitális felvételek a nyerők. Persze azért egy kicsi a hagyományos fényképezésből is megmaradt, hiszen a legjobb felvételekből általában papírképet is készítünk, amit azután albumba vagy a pénztárcánkba tehetünk.
Az alkalmanként elkattintott több száz vagy ezer felvétel közül azonban csak pár tucatnak lesz kézzel fogható változata, aminek az aljára vagy hátuljára ráírhatjuk, mikor és hol készült a fotó. Mi lesz azonban a digitális formában tárolt képekkel? Amikor letöltjük a felvételeket a fényképezőgép memóriakártyájáról, akkor külön könyvtárakat szoktunk csinálni, aminek a neve utalhat a készítés helyére és időpontjára. Azonban ahogy telnek az évek és az egyik adathordozóról a másikra másoljuk a fájlokat, könnyen elhagyhatjuk ezt a rendszerezést, és egy évtized elmúltával már csak találgathatjuk a készítés körülményeit.  

A legtöbb digitális fényképezőgéppel készített felvétel esetében szerencsére mindez nem igaz, mert a fotót tartalmazó állomány a képpontokon kívül kiegészítő adatokat is rejt. Ezeket az adatokat a képek megjelenítésekor nem látjuk, és általában a képnézegető vagy képszerkesztő programok egy külön utasításával lehet elővarázsolni azokat. Ezek, az úgynevezett Exif adatok nagyon részletesen és pontosan leírják, hogy milyen eszközzel, milyen beállításokkal és milyen körülmények között készült a fotó.

Olvassunk a képpontok között!
A Windowsnál a jobb egérgomb lenyomásakor megjelenő helyi menüben a Tulajdonságok menüpontnál láthatjuk az Exif információk egy részét. Mac OS X rendszerekben az információkat a Finder / Get Info / More Info részben találjuk meg.
Unix-szerű és Linux rendszereken a GNOME alatt a képfájlon való jobb egérgomb lenyomása után a Tulajdonságoknál látszanak a szóban forgó információk. A KDE alatt a fájl Tulajdonságainál láthatók az Exif infók a „Meta info" alatt. A legtöbb unixos képnéző a teljes Exif adatlistát meg tudja jeleníteni.
Sok olyan ingyenes szoftveres eszköz létezik, amelyek lehetővé teszik az Exif adatok megjelenítését vagy módosítását. Vannak ezek között különálló programok (pl. Opanda IExif Viewer), és böngészőprogramokba beépülők (pl. FxIF Viewer, Exif Viewer), de az Opera böngésző alapból is tartalmaz ilyet.

Tudom, hol voltál tavaly nyáron
A digitális képekkel együtt tárolt adatok között van egy olyan is, amelyből pontosan meg lehet tudni, a Föld melyik pontján készült a fotó. Az úgynevezett Geotag információ két számból áll, amelyek egy földrajzi hosszúságnak és szélességnek felelnek meg. Ha egy kép tartalmazza az Exif adatok között a geotag információkat is, akkor számos program és weboldal automatikusan el tudja helyezni a fotót egy térképen. Már csak az a kérdés, hogyan kerülnek a földrajzi adatok a képfájlokba, és mire tudjuk azokat használni.
Egyre több fényképezőgép-gyártó épít GPS vevőt új kameráiba, így ezek természetesen az expozíció más jellemzői mellett a helyszínnel kapcsolatos adatokat is rögzítik. Az ilyen kamerák azonban még ritkák, szerencsére azonban sok olyan mobiltelefon van, amelyik fényképezőgépet és GPS-t is tartalmaz.  Az ilyesfajta készülékekkel felvett képek Exif adatai között pedig mindig megtaláljuk a geotag információkat is.

Geotag minden fotóhoz
Ha nem alkalmas sem a telefonunk, sem a fényképezőgépünk geotag előállítására, akkor utólag is elláthatjuk ilyen adatokkal a felvételeinket. Ennek az egyik legegyszerűbb módja, ha feltöltjük a képet valamelyik nagy online képmegosztó oldalra, és ott egy térképen elhelyezzük azokat.
A Flickr vagy a Picasa esetében meg kell keresnünk a térképen a fotózás helyszínét, és erre a pontra kell húzni a képeket. Ezután ha elmentjük a fotót, akkor az adatai között már a térképen kijelölt pozíciónak megfelelő geotag információkat is tartalmazni fogja. Hasonló módon lehet utólag, „kézzel” hozzáadni a geoadatokat a Mappr vagy a Zoomr oldalakon, de vannak kifejezetten erre a technikára épülő site-ok is, mint például a Panoramio vagy a MyGeoposition. Ennek az eljárásnak az a hátránya, hogy semmi sem biztosítja, hogy oda kerül a kép, ahol készült, illetve hogy valóban helyes földrajzi adatokat csatolunk-e hozzá.

Sokkal pontosabb és kényelmesebb, ha utazásunk, fotózásunk közben egy külső GPS készülékkel folyamatosan rögzítjük a koordinátákat, és később ezeket az értékeket adjuk a fényképekhez az időpontok alapján.  Ilyen megoldást kínál a Yahoo Zonetag rendszere. A használatához szükség van egy megfelelő Nokia vagy Motorola mobiltelefonra, amelyik tudja futtatni a ZoneTag szoftvert.
A program elsősorban a GSM hálózat cellainformációit használja a hely meghatározására, de a nagyobb pontosság érdekében kezeli a mobilba épített vagy külső GPS vevőt is.  A program a háttérben fog futni, és folyamatosan rögzíti és tárolja a földrajzi koordinátákat. A fotózás befejeztével  a GPS adatokat feltölthetjük a Zonetag rendszerébe, a képeket pedig a Flickrre.  Ezután következhet a képek és a GPS adatok összerendelése. Az Add Location to My Photos hatására megjelennek a Flickr oldalon tárolt képeink közül azok, amelyek készítésének időpontja megegyezik a GPS log-ban található valamelyik időponttal. Mindössze annyi dolgunk van még, hogy kiválogatjuk, melyik képekhez szeretnénk földrajzi koordinátákat rendelni. A művelet során képeink automatikusan kiegészülnek azokkal a címkékkel (tag), amely alapján a Flickr el tudja helyezni a Yahoo! vagy a Google térképén fotóinkat.

Önálló naplózó
Akinek nem alkalmas a mobilja a földrajzi hely rögzítésére, az választhat egy önálló GPS naplózó eszközt. Ezek parányi GPS vevők, amelyek képesek az előre beállított időközönként automatikusan meghatározni a pozíció adatokat, és eltárolni azokat. Átlagos mintavételezés mellett akár 10 órán keresztül is naplózhatjuk, merre jártunk. Az időkorlátot az akkumulátor lemerülése jelenti, adattárolási szempontból ennek sokszorosára is képes a készülék. Arra is van lehetőség, hogy az automatikus naplózási pontokon kívül, kézi indítással is elmentsük az éppen aktuális koordinátákat. Ez akkor lehet hasznos, ha például pontosan rögzíteni szeretnénk, hol készült egy fotó. USB vagy Bluetooth csatlakozáson keresztül lehet a naplózó eszközt a számítógéphez kötni, hogy arra áttöltsük az adatokat. A készülékekhez adott szoftverrel határozhatjuk meg az  adatgyűjtés paramétereit, ami alapesetben azt jelenti, hogy 5-6 másodpercenként fog egy-egy pontot rögzíteni. Az áttöltött adatok feldolgozás részben azt is jelenti, hogy dátummal és leírással ellátva tárolhatjuk a megtett útvonalakat, és a program arra is képes, hogy azonnal felrajzolja az utunkat egy Google térképre. Amikor a programba betöltjük az utazás alatt készített fényképeket, akkor a készítés időpontjának szinkronizálásával a földrajzi adatokat a képekhez fűzi, így azok a Flickr vagy a Picasa rendszerében is a térkép megfelelő helyére kerülnek. 
  
Egy új rendszer
A földrajzi adatokkal kiegészített fényképek felhasználása és rendszerezése sok új lehetőséget kínál. A korábban már említett nagy képmegosztó portálokon nem csak arra van lehetőség, hogy amikor meglátunk egy-egy csodálatos tájképet vagy műemléket, akkor megnézhessük, hogy az a világ melyik pontján található. A dolog fordítva is működik: megnézhetjük, hogy egy térképen kiválasztott helyszín környékén milyen fotók készültek, milyen látványosságok vannak.

A Panoramio oldal kifejezetten földrajzi adatokkal ellátott tájképek, épületfotók megosztására készült. Annak érdekében, hogy az esetleg utólag megadott geotag ne mutasson hibás helyszínre, a látogatók jelezhetik, ha valamelyik fotó a térkép rossz helyén van, és javasolhatnak egy javított pozíciót is. A Panoramio legjobb felvételei a Google Mapsre is átkerülnek, illetve a Google Earthön egy külön réteg bekapcsolásával lehet azokat megjeleníteni.
A geotagek hasznosításhoz azonban nincs szükségünk feltétlenül egy nagy képmegosztóra. A saját számítógépünkön tárolt fényképeink rendszerezésénél is jó szolgálatot tesz, ha például nemcsak egy adott időpont szerint tudjuk leválogatni a felvételeket, hanem helyszín alapján is csoportosíthatjuk azokat. A geotagek értelmezésére képes programokban általában megtaláljuk ezt a lehetőséget. Gyakran még arra is képesek ezek szoftverek, hogy a földrajzi koordináták alapján meghatározzák, melyik országban, melyik városban vagy kerületben készültek a képek. Így gyorsan és teljesen automatikusan tudunk például olyan diavetítést készíteni, ami a Párizsban vagy a Balatonnál készült fotóinkat tartalmazza.