Óriás gólyák éltek régen az indonéziai Flores szigetén, a madarak csaknem kétszer akkorák voltak, mint a szigeten élő apró termetű emberek, akik több mint nyolcezer évvel voltak a sziget lakói. A kérdés egyelőre még vitatott, hogy egyáltalán ki vadászott kire. Hanneke Meijer holland paleontológus és kollégája, Rokus Due, a jakartai nemzeti régészeti központ kutatói a Zoological Journal of the Linnean Society című szaklapban hozták nyilvánosságra vizsgálataik eredményét. 

A szakértők 20-50 ezer éves csontokat vizsgáltak, amelyek egy gólya lábából származnak. A leletekre Liang Bua közelében egy barlangban találtak, ahol kistermetű emberek csontjait is felfedeztek. A sziget egykori lakói, a csupán egy méter magas emberek, akiket a kutatók külön fajként a Homo floresiensis névvel láttak el, mintegy nyolcezer évvel ezelőtt kihaltak. Az újonnan felfedezett gólyafaj, a Leptoptilis robustus Meijer becslése szerint 16 kilogrammot nyomott, emiatt feltehetőleg képtelen volt a repülésre. 

A sziget, amely sohasem állt összeköttetésben az ázsiai kontinenssel, szokatlan állatfajoknak adott és ad otthont ma is: mini elefántok, óriáspatkányok lakták, és a ma is élő komodói varánuszok is megjelentek a Flores-szigeten. Meijer szerint a terület sziget voltából adódik, hogy mind törpe, mind óriás állatfajok éltek itt. 

A kutató a BBC brit televíziónak adott interjújában elmondta, a Leptoptilis robustus testméretei és a földlakó életmód a sziget környezeti adottságainak következménye, hiszen rengeteg zsákmányállatot kínált de csak kevés húsevő emlősnek adott otthont.