A modern ikonológia atyja, Aby Warburg könyvtára alapvető fontosságú a művészettörténeti kutatások szempontjából, ám a könyvtárat 1933-ban Londonba menekítették. Most Günter Grass azt javasolja, hogy Warburg szülővárosába, Hamburgba térjen vissza a bibliotéka.

"Pár ezerrel több zsidó tiszt, és talán megnyertük volna a marne-i csatát" - ez az 1923 tavaszán leírt mondat az első világháború egyik korai, de utóbb a németek számára végzetesnek bizonyuló ütközetéről, híven jellemzi a Die Zeit szerint a művészettörténet egyik legendás és tragikus alakját, Aby Warburgot. Az 1866-ban született, 1929-ben meghalt tudós ugyanis egy gazdag hamburgi bankárcsaládba született. "Zsidó volt és egyben német patrióta" - írja róla a német lap. Önmagát így jellemezte: "Szívemben hamburgi, születésem szerint zsidó, szellemileg viszont firenzei" vagyok (ugyanez olaszul a Wikipedián). 

Az első világháborús német vereséget Warburg nem tudta lélekben feldolgozni. Egy lelki betegség miatt a háború végén öt és fél évig szanatóriumokban ápolták, ahonnan - saját szavai szerint - "normalitásra szabadságolták" 1924-ben. "Normális" mindenesetre nem volt éppen Warburg, jegyzi meg a Die Zeit. Művészettörténészként nemcsak új területekre tévedt, hanem a pszichológia és a biológia határterületeire is odamerészkedett. Ő alapított meg egy új tudományágat, az ikonológiát, amely szimbolikus formák jelentésével foglalkozott. Mindenféle művészeti ágra kiterjesztette e kutatásait.

Mi is az az ikonológia? 

Az ikonológia célja, hogy a műalkotást egy „világnézeti elképzelés” megtestesüléseként, szimbólumaként értelmezze. „Világnézeti elképzelés” gyökerezhet vallásban illetve politikai vagy filozófiai jellegű ideológiában. Ennek megfelelően az ikonológiai kutatás bevon a vizsgálati körbe olyan, főként nem a magas művészetekhez tartozó ábrázolásokat (irodalmiakat is), amelyek segítenek tágabban értelmezni a műalkotások jelentését - írja a Wikipedia.

Az ikonológia kifejezést Warburg először 1912-ben használta, később azonban már csak "pszichotörténészként" beszélt magáról, különösen élete végén. Ekkoriban már egy átfogó kultúrtörténeten dolgozott. Bár Aby Warburg neve jól cseng a bölcsészek körében, írásai nem túl ismertek. Életében csak három vékonyka könyvet írt, munkásságának nagy része előadásokban, jegyzetlapokon, sokszor korrigált kéziratokban maradt fenn.

Már csak ezért is jelent mérföldkövet, hogy Németországban megjelent a Martin Treml, Sigrid Weigel és Perdita Ladwig által összeállított kötet Warburg írásaiból. A kötet 25 szövegkritikailag szerkesztett írást tartalmaz Warburgtól.

A pálya kezdete

Warburg már pályája kezdetén komoly tudományos eredményeket ért el. Az "Antikvitás utóélete" című disszertációjában, 1891-ben, Sandro Botticelli Tavasz (Primavera) és Vénusz születése című festményeit elemezte. Már ekkor izgatta Warburgot, hogy milyen rejtett motívumok fedezhetők fel a reneszánsz kor egyik leghíresebb alkotásán.

Botticelli: Vénusz születése

www.atech.org

Elsősorban az antikvitás "nyomait", rejtett üzeneteit kereste Warburg, és nemcsak azt, hogy miként változtatták át a római irodalmat festményekké jóval később a reneszánsz kor művészei. A titkos üzeneteket az asztrológia és a kozmológia vizsgálatával igyekezett megfejteni, és nemcsak az istenek, hanem a démonok kultúrtörténetével is foglalkozott. Vagyis a középkor továbbélését is kimutatta a képeken, nemcsak az antikvitás újjáéledését.

Aby Warburg igen alaposan vizsgálta a szövegeket is. Egyik legnagyobb teljesítménye volt - természetesen gazdag családja anyagi segítségével -, hogy "kultúrtörténeti könyvtárat" hozott létre Hamburgban. A tékában 65 ezer kötet volt, amikor 1933-ban Londonba menekítették. A könyvtár a német zsidó kultúra egyik legfontosabb tárháza lehetne sokak szerint, ha visszakerülne hazájába. Ezt szorgalmazta nemrégiben Hamburgban a világhírű író, Günter Grass is.