1931. május 13-án a belügyminisztérium költségvetéséről tárgyalt a Nemzetgyűlés alsóháza, a képviselőház, az ellenzéki szociáldemokraták pedig hevesen bírálták a belügyminisztert. Ekkoriban a tárcát Scitovszky Béla irányította. Ő a Bethlen-kormány utolsó belügyminisztere volt, annak a kabinetnek volt tehát tagja, amely tíz éven át kormányozta Magyarországot, és amely éppen pár hónappal később, még 1931-ben fog belebukni a súlyosbodó világgazdasági válságba.

A szocdemek szóvá tették a túlkapásokat

A Horthy-rendszerben a belügyi szerveket folyamatosan építették ki a Monarchia összeomlása és az 1918-as őszirózsás forradalom, illetve a Tanácsköztársaság bukása utáni káoszt követően. Scitovszky Béla nevéhez például az idegenrendészet létrehozása, az erkölcsrendészet szabályozása és a belügyi rádiózás megteremtése fűződött, de a már korábban újra felállított csendőrség és rendőrség megerősítésében is komoly szerepet játszott.

A csendőrséget hevesen bírálták azonban ekkoriban az ellenzéki szociáldemokraták, akik a Parlamentben szóvá is tették a testület túlkapásait. Így amikor 1931. május 13-án a képviselőház a belügyi tárca költségvetéséről tárgyalt, a Pesti Hírlap másnap tudósított a vitáról.

Ekkor a szociáldemokrata párti (MSZDP) képviselő, Kéthly Anna szólalt fel a Nemzetgyűlésben. (Kéthly 1956 későbbi, legendás forradalmi vezetője, akit a nyilasok és a nácik a második világháború alatt hiába kerestek, és Rákosiék idején több évig börtönben ült, 1956 után pedig emigrációba kényszerült.)

Elszíjazták a hatodik gyerekével elvetélt nőt

Kéthly 1931-es felszólalásában elmondta, hogy Jászárokszálláson egy munkanélküli kubikos felesége hatodik gyermekét várva elvetélt. Az orvos följelentette, mire egy csendőrőrmester derékszíjjal megverte. Látleletet egyik orvos sem volt hajlandó a betegről fölvenni. A házaspárt pedig megfenyegették, hogy ha feljelentést tesznek, akkor vége az életüknek.

Ekkor szólt közbe Várnai Dániel (MSZDP): „Ilyenekkel van tele a csendőrség.” Ezt a megjegyzést a Parlament ülésén óriási felháborodás kísérte a jobboldalon, a Pesti Hírlap tudósítása szerint. A levezető elnök ezért Várnait rögtön rendre is utasította.

"Brutálisan bánnak a falu népével"

A szintén MSZDP-s Esztergályos János is hozzászólt a vitához: szerinte a csendőrök brutálisan bánnak a falu népével. Felszólította a minisztert, hogy akadályozza meg „ezeket a gazságokat”. Erre ismét nagy felháborodás tört ki a Parlament jobboldalán. A levezető elnök pedig figyelmeztette Esztergályost, hogy ha tovább folytatja a sértegetéseit, megvonja tőle a szót.

Kéthly Anna és Peyer Károly a Parlamentben

MNM Fotótár

Válaszul Scitovszky Béla belügyminiszter azt mondta: „Ez idő óta éles támadások hangzanak el a baloldalról a csendőrség és a rendőrség ellen.” Erre bekiabáltak neki a baloldalról: „Csak bátorítsa a csendőröket!” Scitovszky azonban folytatta: „Éveken át másról sem interpelláltak, mint ennek a kiváló rendfenntartó intézménynek állítólagos túlkapásairól.” Ha ilyenek történtek, a megtorló intézkedéseket mindig megtette – állította a miniszter. Ezt azonban még a Bethlen miniszterelnökkel tíz évvel korábban paktumot kötő, mérsékelt szociáldemokrata vezető, Peyer Károly sem bírta hallgatni. Peyer közbevetette: „Egyetlen esetben sem.”

Scitovszky válaszul így fogalmazott: „Egyoldalú beállításokra nem vagyok hajlandó intézkedni.” A képviselőház természetesen ezután engedelmesen, „részleteiben is megszavazta a belügyi tárca költségvetését” – adta tudtul a Pesti Hírlap.

Amerikai ezredes szervezte újjá a csendőrséget

De nézzük, mi a véleménye a történésznek a csendőrségről. Püski Levente A Horthy-rendszer című munkájában azt írja, hogy a rendfenntartást a Monarchia idején a városokban a rendőrség, vidéken pedig a csendőrség végezte. Püski szerint az 1920-as években „kézenfekvőnek tűnt hozzájuk visszanyúlni”. 1919/20 fordulóján azonban a gyakorlati megvalósítás súlyos akadályokba ütközött.

„A román hatóságok folyamatosan akadályozták bármiféle magyar rendfenntartó alakulat létrehozását. A Szövetséges Katonai Ellenőrző Bizottság végül egészen szokatlan módon arra kényszerült, hogy a szervezés irányításával Yates amerikai ezredest bízza meg, s részben neki köszönhető, hogy 1919. november elején már 4000 fős csendőri és rendőri állomány működött, igaz, többnyire fegyverzet nélkül.”

Félig belügyi, félig katonai irányítás alatt állt a csendőrség

Püski szerint a csendőrség és a rendőrség létszámát később az 1922-es VII. törvénycikk 12-12 ezer főben határozta meg. A rendőrség a belügyminisztérium alá tartozott 1920/21-től, addig a csendőrség felügyeletét megosztották a belügy és a honvédelmi tárca között. A személyi és kiképzési ügyekben a hadügyi tárca volt illetékes. Püski szerint a „csendőrség különleges helyzete részben azzal függött össze, hogy egyfajta fedőszervek tekintették, amely felhasználható a trianoni béke előírásainak kijátszásánál”.

Püski azt is megállapítja: „Idővel különösen a csendőrség vívott ki magának kétes hírnevet azzal, hogy parlamenti választások idején rendkívül szolgálatkészen segítette a kormánypártot támogató helyi közigazgatási szerveket." A csendőrség élén egy szűk testület, a mintegy 20 fős csendőrfelügyelőség állt. Ennek a vezetője mindig hivatásos katona volt.

1928 - Pilisvörösvári bányászok sztrájkja. Munkások éhségfelvonulását a csendőrök megállítják.

MNM Fényképtára

Az 1931-es botrány

A csendőrséget 1931 őszén hatalmas botrány rázta meg: akkori főfelügyelőjét, Schill Árpádot letartóztatták, mert részt vett a Vannay-féle szélsőjobboldali puccsista szervezkedésben. Hozzátehetjük ehhez: a világgazdasági válság súlyosbodása miatt Magyarország pénzügyi tartalékai rendkívüli módon lecsökkentek 1931-re, ebbe a Bethlen-kormány még abban az évben bele is bukott. A hatalomra kerülő Károlyi Gyula pedig statáriumot hirdetett a biatorbágyi vasúti merénylet után.

A harmincas évek végén, a negyvenes évek elején a terület-visszacsatolások és a háborús helyzet után ismét növelték a csendőrség és rendőrség létszámát: az addigi 12-12 helyett 14-14 ezer fősre nőttek e szervezetek. 1938-40-től a katonai vezetés - Püski szerint - sikerrel törekedett arra, hogy "súlyát a belső karhatalmi tevékenység terén is növelje, s ennek részeként a határőrséget – határvadász elnevezéssel – beolvasztották a honvédségbe, a csendőrség felügyelete és irányítása pedig a közvetlenül a honvédelmi minisztériumhoz került".