Zavaros helyzetben: a Margit híd avatása 1876-ban

Zavaros helyzetben: a Margit híd avatása 1876-ban

Utolsó frissítés:

Szerző:

szerző:
Szegő Iván Miklós
Tetszett a cikk?

Rendkívüli politikai csatározások közepette, a miniszterelnök távollétében adták át 1876-ban a második állandó hidat a Duna pesti szakaszán. Az elsőt még Haynau avatta fel, a másodikat, a Margit hidat viszont egy mára elfeledett közlekedési miniszter.

Több mint 135 évvel ezelőtt, 1876. április 30-án avatták fel Budapest második állandó hídját, a Margit hidat. Ez az átkelőhely valamivel kevésbé lehangoló körülmények között nyílt meg, mint az első. A Lánchidat ugyanis az osztrák rémuralom idején maga Haynau, az aradi vértanúk kivégeztetője avatta fel 1849. november 20-án – a levert szabadságharc után pár hónappal.

Ehhez képest 27 évvel később, a Margit híd avatásakor „csak” a dunai árvíz és a magyar kormány lemondása zavarta itthon az általános közhangulatot. Ezek közül az árvíz levonult, a magyar kormány pedig maradt a helyén, hiszen az egy évvel korábban hatalomra került Tisza Kálmán és „cabinetjének” nem nagyon volt alternatívája Magyarországon.

Zavaros politikai helyzet

Megírta ezt a Pesti Napló is, amely 1876. április 30-án, a hídavatás napján így tudósított az akkori nagypolitikai eseményekről: „A válság vége felé közeledik. A kérdés vajjon a Tisza-cabinet lemondásához ragaszkodik, s a király a demissiót elfogadja-e, választ kap legközelebb. A mai tőzsde, bécsi hírekre, már megadta a választ; ’a kiegyezés megvan’ (…) Hogy a Tisza-cabinet lemondásának idehaza semmi ratiója nincs, azt felesleges bizonyítani. Számbavehető ellenzéke nincs; a pártban versenytárs nélkül áll, s a ház nagy többségével rendelkezik.”

Tisza Kálmán

Valóban: az 1867-es kiegyezés után évekig kormányzó Deák-párt 1875-ben a korrupció és az 1873-as gazdasági válság miatt teljesen szétzilálódott. Éppen ezért kénytelen volt egyesülni az addigi „Balközéppel”, vagyis a Tisza Kálmán vezette – viszonylag mérsékelt - ellenzéki csoportosulással, akik szögre akasztották addigi kiegyezés-ellenes álláspontjukat, így stabil kormány jött létre az egyesült Szabadelvű Pártra alapozva. Ez a politikai tömörülés 1906-ig, amíg kormánypárt maradt, az Osztrák-Magyar Monarchia „magyar pillérét” alkotta.

Már áprilisban, az árvíz idején is használták a hidat

A hídavatáson az elfoglalt miniszterelnök, Tisza Kálmán nem vehetett részt. A király azonban elküldte képviselőjeként az április 30-ai eseményre a közlekedési minisztert, Péchy Tamást. A Pesti Napló, 1876. május elsején, a hivatalos átadás kapcsán azonban megjegyezte, hogy az április árvíz miatt már rég használják a pestiek a hidat:

„A múlt hó első napjaiban, midőn a főváros több pontján az árvíz pusztított, adatott át a Margit-híd a forgalomnak. Minden ünnepélyesség nélkül ment végbe ama nagyfontosságú esemény, hogy új és nagyszerű állandó híd épült a Dunán. A veszély, mely a fővárost fenyegette, nem hagyott időt az ünnepélyre. Az új hidat a közönség azonnal tömegesen használni kezdette. Itt szállították át az élelmi szert, a víz alatt álló budai részekbe, itt sietett át mindenki, a ki a veszélyben forgó lakosságnak segélyt akart nyújtani.”

Azért átadták hivatalosan is a hidat

Végül azonban április 30-án mégiscsak átadták a hidat „és pedig oly fénynyel, mely méltó volt a fontos eseményhez”. „Egy órával a kitűzött idő előtt sok ezernyi közönség sietett ki fényes fogatokon, bérkocsikon, lóvasúton s gyalog, az ünnepély színhelyéhez” – a Pesti Napló szerint. „Mindkét hídfőnél óriási lobogók lengtek, babér övezte lapjaikon aranyos betűkkel ragyogott az ’1876’; a feljárati oszlopokon az ország és a főváros czímerei díszlettek; a hídon és a híd alján álló hajókon temérdek zászlót lobogtatott a szél.”

Ernest Gouin, a Margit híd tervezője
©

Az átadáson megjelent „de Gouen Ernő úr a franczia akadémia és törvényhozó testület tagja, az egyesült franczia kereskedelmi és iparkamarák elnöke, ki a hidat építette” – írta a Pesti Napló. A híd tervezőjének a nevét sokféleképpen írják azóta is: „Ernest Alexandre Goüin” és Gouin a leginkább elterjedt változatok.

Hídavatás és várostervezés

A híd közepén aztán Ráth Károly főpolgármester kezdte az átadási beszédeket: „A Margit-hídnak megnyitása, mely a fővárosnak a Duna folyam elválasztott két részét ismét egy ponton új ponton örökre összeköti, rendkívüli fontossággal bír, nem egyedül csak közlekedési tekintetben, hanem különösen a fővárosi forgalom élénkítése, az ipar s kereskedelem fejlesztése, a főváros jellegének emelése, a főváros szépítése, s fekvőségeinek értékesítése szempontjából. Rendkívüli fontossággal bír annál is inkább, mert ezen újabbi összeköttetése a fővárosi Dunapartoknak oly szerencsés ponton lőn létesítve, mely a főváros eddigi terjeszkedési irányának és a megállapított szabályozási tervnek leghelyesebben megfelel és azon biztos reményre jogosít, hogy ezen újabb közlekedési mű, a forgalom előmozdítása mellett nemcsak a főváros szabályozási terveinek keresztülvitelét fogja elősegíteni s gyorsítani, hanem általában a főváros fejlődésének, szépítésének s felvirágozásának egyik hatalmas emeltyűjét képezendi.”

Képes történelem a Margit hídról - kattintson!
©

Ráth főpolgármester nem véletlenül utalt a főváros egészére, Budapest fejlesztésére. A Margit híd pesti oldalán ugyanis éppen ekkoriban kezdődött a Nagykörút kiépítése. Erről a híd építéséhez hasonlóan törvények, jogszabályok rendelkeztek, amit jól bizonyít a Pesti Napló egy korábbi cikke, a Fővárosi Közmunkák Tanácsának áprilisi üléséről. A tanács 1876 áprilisában egy „átnézeti tervet” dolgoztatott ekkor ki, amelyben a különböző adómentességeket tüntették fel egy térképen. Az első csoportba tartoztak a „nagy körúti és sugárúti új épületek” (Sugár út: a mai Andrássy út). Ezek az első 15 éven át teljes adómentességben részesülnek, a következő 15 évre pedig a háziadó elengedése mellett, „csak is jövedelmi adó fizetésre kötelezvék”. A második csoportba a 25 évig adómentes épületek tartoztak: „mindazon legalább is két emeletes új épületek, amelyek Pesten a körút és a Duna közötti területen (…) létesülnek és 1877. évi aug. haváig lakhatókká válnak”. A harmadik csoportba tartozókat húszévi adómentesség illette meg: „mindazon legalább is egy emeletes új házakat, melyek Pesten a belső és nagy-körút közötti területen (…) 1877. augusztus haváig lakhatókká válnak”.

A Nagykörút 1894-ben - nézze meg képeinket!
©

Mindez azt mutatja, hogy a Nagykörút kiépülését adókedvezményekkel (is) segítette az egységesülő főváros. Az 1873-ban egyesített Pest, Buda és Óbuda között ugyanis a Margit híd és a Nagykörút teremtett fontos közlekedési kapcsolatokat. Tehát nemcsak a körút nyomvonalát jelölték ki, hanem anyagilag is ösztönözte a város és a magyar állam a mai Nagykörút beépülését, meghatározva a városfejlesztés későbbi irányait is.

Ki adta át végül a hidat?

Nézzük végül, hogy ki is avatta fel az új Margit hidat 1876-ban. A főpolgármester után Péchy Tamás közlekedési miniszter szólalt fel: „Most, hogy a híd teljesen kész, és azon czélnak, mely főczélul lebegett a törvényhozás előtt: a közforgalom biztosításának, könnyebbítésének – teljesen megfelelhet: ezennel ő felsége nevében ezen Szent-Margit-hidat megnyitottnak és a közforgalomnak átadottnak nyilvánítom” – tudósított a Pesti Napló.

Péchy bejelentését „élénk éljenzés” fogadta, majd „a korlát leeresztetett, és a fényes közönség végig ment a hídon és a budai oldalon eloszolt”.