A Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT/ Massachusetts Institute of Technology) és a Harvard Egyetem geológusai Mongólia dél-nyugati részén gyűjtöttek üledékkőzeteket, amelyek a cryogeniumnak nevezett földtörténeti időszakból származtak. A Föld a valaha volt legintenzívebb eljegesedését élte át a 715 millió és 635 millió évvel ezelőtti periódusban. A "hógolyó Föld" elmélete szerint ebben az időszakban a bolygót két masszív eljegesedés sújtotta, a jégpáncél akár az Egyenlítő vidékét is beboríthatta. Ebből az időszakból viszonylag kevés fosszília maradt fenn, ezáltal a tudósoknak nehéz meghatározni, hogy az adott korban milyen életformák léteztek - olvasható az MIT honlapján és a LiveScience tudományos hírportálon.

A tudósok a kőzetdarabokat savban oldották fel, majd aprólékosan átvizsgálták az üledéket, érdekes alakzatokat keresve a mikroszkóp alatt. Hamarosan több száz épségben fennmaradt fosszíliát fedeztek fel, amelyek miniatűr korsókra emlékeztettek. Tanja Bosak, az MIT docense összehasonlította az őskövületeket a modern egysejtűekkel, és majdnem teljes egybeesést talált a csillósok egyik rendjével, a Tintinnidákkal. Míg a többi csillós egysejtű, ha elpusztul, egyszerűen felolvad a tengervízben, a Tintinnida rendhez tartozók vázuknak köszönhetően fosszílizálódnak.

Namíbiában egy másik egysejtű, a likacsosházúak vagy likacsoshéjúak (Foraminifera) fosszíliái kerültek elő a valaha volt tengerfenéken képződött mészkőből. A likacsosházúakat kalcium-karbonátból álló héj - avagy ház - borítja. "A csillósok és a likacsosházúak gyakorlatilag semmit sem változtak az elmúlt 700 millió év során" - hangsúlyozta Bosak, aki kollégáival olyan amőbák fosszíliáit is felfedezte, amelyek valamiféle héjjal rendelkeztek.

Mint a kutatók rámutatnak, a korai élet a Földön sokkal összetettebb lehetett, mint eddig feltételezték, és az őskori egysejtűek indíthatták be a soksejtű életformák, az első állatok kifejlődésének folyamatát. A kutatásról a Geology című folyóiratban jelenik meg részletes tanulmány.