Az ausztrál Flinders Egyetem kutatói a Science folyóiratban publikálták tanulmányukat, mely szerint a ma élő kenguruk gyors evolúciós fejlődése főként annak tulajdonítható, hogy a korszakban nagy környezeti változások zajlottak, füves vidékek alakultak ki az egész kontinensen.

Az erszényes Ausztrália nemzeti állata, mintegy 45 millió példány él belőle a kontinensen, majdnem a lakosság kétszerese. A kutatók a modern kenguruk és elődeik fosszilis maradványait elemezve rajzolták meg az állat kifejlődésének idővonalát. A tanulmányhoz 1600 modern kenguru és száz megkövesedett maradvány fogait vizsgálták meg.

A fogazat sok támpontot adott az állat táplálkozásának és környezetének tanulmányozásához. A tudósok megállapították, hogy kezdetben apró, tömzsi fogai voltak a kenguruknak, ez ugyanis alkalmas volt a fák és cserjék zöldjének fogyasztásához. A későbbi leleteknél jelentek meg a hosszú fogak, mélyebben az ínybe ágyazva. Ez már arra utal, hogy az állatok fogazata a füves mezők elterjedése után a legeléshez vált alkalmassá.

Gavin Prideaux professzor, a tanulmány egyik kutatója szerint az eredmények segítenek annak megértésében, hogy a klímaváltozás hogyan hatott az ausztrál fauna evolúciójára. Hozzátette: most azt vizsgálják, hogy a kenguru csontvázának más része, például a lába hogyan változott, ami arra is rávilágíthat, hogyan fejlődött ki az állat ugráló mozgása.

A kutatások szerint a kenguruk ősei eredetileg a fákon éltek, mintegy 20 millió évvel ezelőtt költöztek le a talajra. A rendkívül kiterjedt családfájú erszényesnek egykor óriási példányai éltek a kontinensen, amelyek 250 kilogrammot nyomtak, testük a mai példányokénak hatszorosa volt. Ezek még nem ugráltak, csak jártak. A kutatók szerint a kenguruk 3 millió évvel ezelőtt kezdtek ugrálni, ennek okát azonban még nem fejtették meg.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, kövesse a HVG Tech rovatának tudományos témákkal is foglalkozó Facebook-oldalát.