Az Egyesült Államokban 2006–2007 telén nagyjából a méhek harmada elpusztult, és hasonló bajt a következő években a világ más részein is megfigyeltek. A colony collapse disorder (CCD) néven emlegetett jelenség okát mindmáig nem ismerik. A leginkább elfogadott álláspont szerint valamiféle komplex környezeti stressz idézheti elő, amiben szerepet játszanak a vegyszerek, a túl intenzív tenyésztési és tartási eljárások, az egyoldalú táplálkozás és a mindezek hatására kialakuló többféle betegség.

Hogy ne csak az ijedt állapot, hanem a tenni akarás is teret kapjon, világszerte megugrott a méheket segítő önkéntes laikusok száma. Ők saját erkélyükön, kertjükben vagy alkalmas közterületeken állítják fel a kaptárakat. A világ méheinek jövője persze nem elsősorban ezért látszik megalapozottnak. A magyarázat egyszerű: a házi méh – mint neve is mutatja – háziállat. Akár kisebb, akár nagyobb veszteségek után a túlélő családok tagjai szaporíthatók. A méhészetben nem szokatlan, hogy a családok egy része nem éli túl a telet, máskor járványok ritkítják az állományt. Idehaza például idén nyáron a méhészek mintegy fele tömeges pusztulásról panaszkodott. A baj okát egyelőre nem ismerik.

Az viszont nagyon nem mindegy, mennyi erőfeszítésbe, időbe, pénzbe kerül az elhullás következményeit helyrehozni. A kihívásokról bővebben olvashat a HVG hetilap friss számának Tech + tudomány rovatában. Cikkünkből az is kiderül, mit mondott valójában Einstein a méhekről.