Sisakokat ajándékoz és ingyenes internetes vezetői tanfolyamokat szervez az e-rollerek egyik németországi kölcsönzője, a svéd Voi. A jótékonykodás ezúttal nem pusztán reklám, hanem nagyon is szükség van rá. Ahogyan terjednek a mikromobilitás (ez az új szakszó) csábító eszközei, úgy gyarapodik a súlyos sérültek és a halálos áldozatok száma szerte Európában és Amerikában.

A legutóbbi eset Angliát rázta meg, már csak azért is, mert az áldozat országosan ismert személyiség. Emily Hartridge YouTube-sztár és tévés műsorvezető a múlt héten összeütközött egy teherautóval, és meghalt. A baleset ráadásul olyan körforgalomban történt, amelyet pár éve építettek át biciklibarátra – de miután tavaly, szintén teherautónak ütközve, szörnyethalt egy kerékpáros, felerősödtek a kritikus hangok, amelyek szerint a forgalomszervezés túl bonyolultra sikerült.

AFP / Nicolas Liponne

Sajnos ez nem sokat számít, mert a brit jog szerint e-rollerrel bicikliúton ugyanúgy nem szabad közlekedni, ahogyan más közúton és járdán sem, mert hivatalosan nem számít járműnek. Ez az állapot persze nem tartható. A szabályok felülvizsgálata azonban még elhúzódhat egy darabig, annak ellenére is, hogy Michael Ellis közlekedési miniszter vonzó újításnak és keresett terméknek tartja a mikromobilitás járműveit.

A villanyrollerek – nemzetközi nevükön e-scooterek – a jogszabályoktól függetlenül, megállíthatatlanul terjednek. Akkor pedig a törvényenkívüliséghez képest nyilván jobb a szabályozás. Németországban most nyáron léptek érvénybe a regulák. Az e-roller járműnek minősül, ennélfogva járdán nem használható, hanem a bicikliúton kell mérkőznie a kerékpárosokkal (ebből még komoly konfliktusok adódhatnak), bicikliút híján pedig az úttestre kényszerül. Nem véletlenül: még a most engedélyezett óránkénti 20 kilométer is bőven elég ahhoz, hogy veszélybe sodorja a gyalogosokat, meg persze magukat a rollerezőket is, hiszen ütközés esetén ők is súlyosan sérülhetnek. A német szigor része, hogy miután az e-roller járműnek minősül, az ittas vezetők vagy a balesetet okozók az autós jogosítványukat is kockáztatják, de legalábbis büntetőpontokat kaphatnak. A sisak nem kötelező, de nagyon ajánlott.

AFP / Paul Zinken

Az e-roller annyira nem való gyalogosok közé, hogy belvárosokban, parkokban, temetőkben vagy 5 kilométer/órás korlátozás vagy teljes tilalom is érvényben lehet. München a példája annak, hogy a rollerbérlők fegyelmezettségén túl a korszerű technikára is támaszkodnak. A geofencing (földrajzi elhatárolás) módszerével a (flottához tartozó, bérelt) járművek a kérdéses területeken automatikusan, mintegy távirányítással lelassíthatóak vagy leállíthatóak. Sőt, a rollerek lerakása (azaz a bérlet befejezése) nem lehetséges ott, ahol nem parkolhatnak szabályosan. Más kérdés, hogy az első tapasztalatok szerint a geofencing nem mindenhol működik megbízhatóan, így panaszok érkeztek a parkokban rollerezőkről vagy éppen visszaadhatatlan rollerekről.

Elgondolkodtató az az amerikai felmérés, amelyet a texasi Austin városában készítettek a balesetekről. Két hónap alatt 190 rollerező volt kénytelen orvoshoz fordulni. Egyharmaduk úgy sérült meg, hogy először pattant ilyen járműre – ez is alátámasztja, mennyire fontos a gyakorlás és az óvatosság. Sisakot csak a sérültek egy százaléka viselt, fejsérülést a kórházba kerülők fele szenvedett. A 190 esetből 80 volt súlyos sérülésnek minősíthető. Más amerikai adatok szerint tavaly az USA-ban négy haláleset és másfél ezer baleset kísérte az e-rollerek térhódítását.

Amennyiben az austini adatok bármit is jeleznek, annyiban az derül ki belőlük, hogy egymillió kilométernyi rollerezésre vetítve 135 sérülés valószínű. Az összehasonlítás nehéz, de a Süddeutsche Zeitung megkockáztatta annak az adatnak az említését, hogy egy pár éves felmérés szerint Németországban ugyanekkora távon alig több mint két biciklista sérül meg. Rosszat sejtetnek egy másik város tapasztalatai is: Koppenhágában, ahol szinte mindenki biciklizik, de e-rollerből egyelőre csak hétezer fut, most majdnem ugyanannyi rolleres töri össze magát, mint ahány biciklista. Sok más városhoz hasonlóan az egyik nagy baj, hogy sok az ittas vezető. Az éjszakában könnyen adódik, hogy autóba ülni ittasan már nem szabad, a biciklizés emberi erőt igényel, kézenfekvőnek látszik a rollerkölcsönzés (bár az ittasság ott is kizáró ok lenne).

Pusztán műszakilag az e-roller veszélyei részben a kicsi és könnyű jármű felépítéséből adódnak. A roller labilis, ráadásul nemigen lehet fél kézzel fogni a kormányt, nem lehet jelezni az irányváltoztatást – és veszélyes fél kézzel telefonálni menet közben. A kisebb kerekű változatok különösen érzékenyek a buktatókra, járdaszegélyekre. A váratlan helyzet miatt kapkodó kormánymozdulatok szinte mindig borulást okoznak. Mint minden kétkerekűnél, a hirtelen és óvatlan fékezés fejre állással jár. Ez különösen veszélyes a turistákra vagy más érdeklődőkre nézve, akik gyakorlás nélkül vesznek használatba egy sebtében bérelt járművet. Bár a 20–25 km/h az autókéhoz vagy akár a kerékpárokéhoz képest nem tűnik nagy sebességnek, ha valaki ilyen robogás közben bukik, nagyjából olyan következményeknek teszi ki magát, mintha fejjel leesne két és fél méter magasról.

AFP / Martin Bertrand

Apropó, turisták. Országonként változó, hogy a rollereknek van-e biztosításuk (Németországban például előírás a kötelező felelősségbiztosítás). Ez nemcsak azért érdekes, mert a bérlő kórházba kerülhet, hanem arra is érdemes gondolni, hogy a legtöbb járműtől eltérően az e-rollereknél nem minden országban követelik meg a kötelező felelősségbiztosítást, annak a hiánya pedig vaskos kártérítéseket vonhat maga után egy nagyobb baleset nyomán.

Barcelonában az óvatosság kerekedett felül: betiltották az e-rollereket. Madridban viszont, kellő korlátozásokkal ugyan, de pártolják a környezetbarátnak minősített minijárműveket. A német példához hasonlóan Franciaországban a gyalogosok védelmében a bicikliútra vagy az úttestre parancsolták az e-scootereket. Párizsban 2500 roller-parkolóhelyet terveznek, ami nem sok a már most 40 ezer kétkerekűhöz képest. Márpedig a szabályos parkolás azért is fontos, mert a gondatlanul lerakott rollerek veszélybe sodorhatják a vakokat. Bécsben 25 kilométerben szabták meg a maximális sebességet, de ahol sok a gyalogos, ott kötelező lassítani.

Az aggasztó balesetveszély mellett a mérleg másik serpenyőjébe az kerül, hogy az e-roller nemcsak vicces, hanem hasznos is. Főképp akkor, ha a tömegközlekedés kiegészítéseként használják, vagyis a leszállóhely és az úti cél között. Erre egyelőre leginkább a belvárosokban van lehetőség, de nem lenne rossz, ha a külső kerületekben is annyira kéznél lenne a bérelhető kétkerekű, hogy el lehessen vele jutni a legközelebbi megállóig. Szintén német példa, hogy több városban a helyi közlekedési bérlettel kedvezmény jár a rollerkölcsönzési díjból. Ha pedig saját rollert használ valaki, akkor bizonyos súlyhatárig akár ingyen szállíthatja a tömegközlekedés járművein. Igaz, erre viszont a kisebb kerekű modellek alkalmasak, mert összecsukva kell szállítani a rollereket. Münchenben a helyi közlekedési vállalat már az okostelefonos appjába is betette a rollerbérleti lehetőségeket.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.