Slusszkulcs nélküli álomautó: teszten a Huawei P40 Pro
A Huawei legfrissebb csúcsmobilja szemrevaló külsőt kapott, gyönyörű a kijelzője és egészen kiváló a kamerája. Az egyetlen kérdés az, hogy mennyire élhető a gyakorlatban ez a hardveres mennyország úgy, hogy szoftveres fronton mellőzni kényszerül az ember a korábban megszokott androidos környezet nagyobb részét.
Unalmunkban éppen a kavicsokat rugdossuk a tavaszi napsütésben, amikor hirtelen leparkol mellettünk álmaink tűzpiros sportautója. A tulaj kipattan, nyitva hagyja számunkra az ajtót, és felajánlja, hogy nyugodtan pattanjunk be a vezetőülésre, amíg ő gyorsan elintéz valamit. Gyönyörű vonalvezetésű karosszéria, illatozó minőségi bőrbelső, irigykedő tekintetek.
És a kormány mellett ott vöröslik az indítógomb, amelyre bár félénken, de azért csak rányomunk. Felvillannak az impozáns kijelzők, megtelik élettel a műszerfal, de a V8 csak nem akar életre kelni. Persze, hogy nem, mert a kulcs nem maradt az autóban.
Valahogy így vagyunk a Huawei legfrissebb csúcsmobiljával is, amelybe hardveresen nem lehet belekötni, de a Google szolgáltatásainak hiánya miatt olyan érzésünk támadhat, mintha a slusszkulcsot elfelejtették volna odaadni mellé.
Kínai csúcs
Sokak örömére a Huawei nem állt be a sorba, és nem növelte meg csúcskészüléke méretét, vagyis a P40 Pro lényegében ugyanakkora, mint a tavaly kijött P30 Pro. Kicsinek azért így sem mondanánk, ellenben 2020 tavaszán kellemesen kompakt okostelefon benyomását kelti az új jövevény.
A fém és üveg által dominált, por- és vízálló készülék minősége hozza a high-end kategóriában elvárható szintet, az ötféle színárnyalat között pedig vélhetően mindenki megtalálja majd a maga számítását. A 209 grammos, tehát korántsem pillekönnyű P40 Pro bal oldala teljesen csupasz, az ellentétes oldalon pedig hagyományos hangerőállító- illetve bekapcsológombra lehetünk figyelmesek. A Mate 30 Pro-féle virtuális hangerőállításnak híre-hamva sincs, és ez véleményünk szerint így van jól.
A felső infravörös portnak köszönhetően rengeteg háztartási eszközt egyszerűen távvezérelhetünk, ami egyértelműen pluszpont, ugyanis manapság már igen ritka. Alulra került az USB-C aljzat, a SIM- és memóriakártyát fogadó tálca, valamint az egyetlen hagyományos hangszóró. Mivel a normál hanghívások során egyedi módon a kijelzőt rezegteti a telefon, kihangosításhoz csak az alsó hangszóró használható. Utóbbi hangereje és hangminősége nem rossz, de a sztereó hangzásról sajnos le kell mondanunk, mint ahogy notifikációs LED és jack dugalj sincs.
Kijelző
A vékonyabb káváknak köszönhetően a változatlan méretű készülékházba kicsit nagyobb, immár 6,58 colos képátlójú kijelző kerülhetett, melynek 19,8:9-es képaránya több, mint egzotikus. A 2640x1200 pixeles felbontás nem számít rekordértéknek, de e tekintetben maximum akkor érheti kritika a gyártót, ha valaki nagyítóval analizálja a kijelzőt.
A természetesen HDR10+ kompatibilis, vagyis nagy dinamikatartományú OLED panel elképesztően gyönyörű képet biztosít, a kontraszt, a színvilág és betekintési szögek is nagyon rendben vannak. A fényerő sem rossz, de ebben a versenyszámban azért a riválisok kicsit jobban teljesítenek. Oldalt csak minimálisan, a sarkokban jelentősen le van kerekítve a kijelző.
Míg az előd másodpercenként 60-szor, addig a P40 Pro már 90-szer frissíti a képernyő tartalmát, ami finomabb mozgást, jobb felhasználói élményt biztosít. A Huawei a Samsungtól eltérően a jelentős fogyasztásnövekedés miatt a 120 Hz-et nem merte bevállalni. Hasonló megfontolásból, ha takarékoskodni akarunk az energiával, akkor arra is lehetőség van, hogy visszaváltsunk 60 Hz-re.
A kijelzőbe integrált ujjlenyomat-szenzor villámgyors és pontos, jobbnak érződik, mint az S20 Ultra hasonló megoldása, ezenkívül pedig a 3D arcfelismerős azonosítás is gyorsan megszerethető. Kár, hogy a cseppalakú szolid szenzorsziget helyét egy bal oldalra tolt méretes és ovális notch vette át – enyhén oldschool hangulatot kelt. A 32 megapixeles frontkamera a pixelösszevonás miatt 8 megapixeles, kiváló minőségű felvételeket készít, ráadásul a Huaweinél most először végre autofókusszal támogatva.
Kamera
A német Leicával közösen fejlesztett hátsó kamerarendszer központi egységének a felbontását tavalyhoz képest 40-ről 50 megapixelre növelték. Ennél fontosabb viszont, hogy a szenzor mérete 1/1,28 colra nőtt, vagyis még az S20 Ultrában lévő lapkánál is nagyobb lett, ami az álmoskönyvek szerint garanciát jelent az akár rossz fényviszonyok mellett is kiváló képminőségre.
Tapasztalataink szerint a P40 Próval remek fotók készíthetők, függetlenül attól, hogy délben vagy éjfélkor exponálunk.
A manapság oly divatos pixelösszevonás miatt alaphelyzetben 12 megapixeles fotók készülnek, minimális képzaj mellett. Ha extra felbontásra vágyunk, akkor érdemes felváltani 50 megapixelre, de az ily módon rögzítettek képek azért messze nem tartalmaznak négyszer több részletet.
A 12 megapixeles periszkópos kamera a főkamerához hasonlóan optikai képstabilizátoros és ötszörös optikai nagyítást biztosít. Íme egy normál látószögű és egy 5x-es zoomos felvétel:
A 10x-es hibrid zoom képminősége teljesen vállalható, de az 50x-es nagyításon már erősen érződik a nagyobb részt digitális hókuszpókusz.
A nagylátószögű kamera "lelke" egy rekordnagy méretű és 40 megapixeles felbontású szenzor. A képminőség egészen kiváló, az élességállításról autofókusz gondoskodik, ami nem túl gyakori az iparágban, viszont a nagylátószög lehetne nagyobb, hogy több minden "ráférjen" a képekre.
A fókuszálás gyors és pontos,
az éjszakai üzemmód továbbra is sokkal többet "lát", mint a fotós maga szabad szemmel,
és a mélységszenzoros portrémód háttérelmosására sem panaszkodhatunk. 8K videófelvevő nincs, és nem is hiányzik, ezenkívül pedig említést érdemel még a haladó fotósoknak szánt profi üzemmód, a fényfestési lehetőség, illetve a vízalatti használatot könnyítő üzemmód.
Míg a legtöbb rivális 960 fps-nél tart, addig a Huawei csúcsmobiljaival akár ilyen 7680 fps-es szuperlassított videókat is lehet készíteni:
Hardver
A Kirin 990 5G chipset és a mellé pakolt 8 GB RAM, illetve 256 GB tárhely minden körülmények mellett gyors működést tesz lehetővé, akadozást nem tapasztaltunk a teszt során. A dupla SIM-es P40 Pro wireless repertoárjába nemcsak az 5G, hanem a Wi-Fi 6+, illetve a Bluetooth 5.1 is beletartozik.
Az akkumulátor 4200 mAh kapacitása nem változott a P30 Próhoz képest, így az enyhén megnőtt fogyasztás miatt némileg rövidebb, de alapvetően továbbra is mintegy 1,5 napos üzemidőre lehet számítani. A 40W-os gyorstöltés sem változott, egy teljes töltés alig 50 perc alatt letudható. A vezeték nélküli gyorstöltés teljesítményét viszont 15-ről 27 W-ra növelték, és a készülék továbbra is képes más kütyüket wireless módon tölteni.
Szoftver
Az Android 10 operációs rendszer, illetve a ráhúzott EMUI 10.1 felhasználói felület nem szolgál különösebb meglepetésekkel. Az viszont sajnos annál inkább, és nem is kellemesekkel, hogy az amerikai-kínai kereskedelmi háború miatt a P40 Próról éppúgy hiányoznak a Google szolgáltatásai, mint a tavaly év végén kijött Mate 30 Próról.
Play áruház helyett a Huawei saját AppGalleryjéből lehet letölteni a különböző alkalmazásokat, és bár a kínálat folyamatosan nő, egyelőre messze elmarad a várakozásainktól. Sok népszerű alkalmazás, így például a Spotify és a Netflix teljesen hiányzik a boltból, a Facebook és a Whatsapp esetében pedig csak egy webes linket kap az érdeklődő felhasználó, ahonnan le tudja tölteni az apk telepítőcsomagot. (Fontos: ilyet csakis akkor tegyen, ha teljesen biztos benne, hogy a telepítőfájl biztonságos helyről származik.)
Más telefonról a Phone Clone szoftverrel át lehet másolni bizonyos alkalmazásokat a P40 Próra, de ezek közül csak azok működnek rendesen, melyek nem épülnek valamilyen Google szolgáltatásra. Több olyan eset is van, amikor egy-egy alkalmazás elsőre hibát jelez, ám a hibaüzenet leokézása után egyébként többnyire rendben működik. Érdemes tehát próbálgatni.
YouTube helyett marad az esetlen PlayTube, vagy a böngészőben történő videónézés. A Chrome és a Google Térképek ügyeskedve feltelepíthetők, de egyrészt nem lehet bejelentkezni bennük és frissítések sem érkeznek hozzájuk. Navigációra ott a Sygic, és azt egyelőre nem tudni, hogy a Huawei új térképpartnere, a TomTom mikor szállítja majd le az új dedikált navigációs megoldást. Gmail nincs, helyette a Huawei e-mail-kliensét tudjuk használni, amelyben be lehet állítani a Gmail-fiókunkat.
Akadnak olyan szoftverek – például a Pinterest és a Twitter – melyek első blikkre úgy tűnnek, hogy simán feltelepülnek a készülékre, de aztán kiderül, hogy ehelyett csak arról van szó, hogy a Huawei saját keretrendszere egy egyszerű HTML5-ös webes gyorsindító parancsikont hozott létre a számukra.
És akkor még nem is szóltunk egyes banki appok vagy éppen mostanában nagyon pörgő ételrendelős alkalmazások, Androidon és iOS-en is közkedvelt játékok hiányáról.
Az AppGallery ügyes alternatívája lehet az Amazon AppStore és sok apk-t le lehet tölteni különböző weboldalakról, de az ily módon történő digitális barkácsolástól az átlagfelhasználók általában sikítva menekülnek. Az pedig már csak a hab a tortán, hogy a korábban a Play Könyvekben és a Play Filmekben megvásárolt tartalmainkat teljesen elbukjuk.
Konklúzió, árak
+ : általánosan kiváló minőség, gyönyörű kijelző, kiváló kamera, fürge működés, korrekt üzemidő, szupergyors töltés. –: Google-támogatás hiánya, monó hangszóró, nagy notch, egyeseknek hiányozhat a notifikációs LED és a jack dugalj, magas ár. |
A kicsit kisebb, egyszerűbb és olcsóbb P40, illetve a 10x-es zoomos kamerás P40 Pro+ társaságában debütált P40 Pro kapcsán a Huawei megmutatta, hogy még mindig nagyon ért ahhoz, hogy hogyan kell egy kiváló okostelefon hardvert ízléses külsőben a vásárlók számára tálalni.
A gondok ott kezdődnek, hogy bár a Huawei minden tőle telhetőt megtesz a probléma orvoslása érdekében, a cég mostanság forgalomba kerülő telefonjai a Google szolgáltatásai nélkül félkarú óriások. A kütyürajongók még csak-csak megküzdenek a felmerülő nehézségekkel, az átlagos felhasználók azonban nem fogják lenyelni az egymás után felugró békákat.
"Nem tetszik ez a telefon, nincs rajta YouTube, és nem is tudom letölteni rá" – summázta véleményét pár perc nyomkodást követően 4 éves tesztalanyunk. Ez sarkítva ugyan, de előjelzi, vélhetően mire gondolnak majd azok az átlagfelhasználók, akik az elmúlt években – talán éppen a Huawei telefonjaival – szoktak hozzá ahhoz, hogy vásárlás után csak be kell kapcsolniuk az új mobilt, és máris minden közkedvelt dolog működik rajta.
A nehézségekkel szemben elnézőbbek tudnánk lenni, ha az árcédula barátságos lenne, ez azonban nincs így: az április 6-tól kapható Huawei P40 Pro hivatalos hazai listaára 395 ezer forint. (A legjobb modell, a június végén érkező P40 Pro+ pedig 490 ezer forintba kerül majd.) Összehasonlításképp, a hasonló méretű Samsung Galaxy S20+ 360 ezer forintba kerül, a hasonló tudású Xiaomi Mi Note 10 pedig már 200 ezer forint magasságában hazavihető. Sőt, 240 ezer forint körül egy Huawei P30 Pro is kiváló vétel lehet.
A többi tesztünket itt találja. Ha rendszeresen szeretne értesülni róluk, lájkolja a HVG Tech rovatának facebookos oldalát.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
