A chicagói Loyola Egyetem orvosi iskolájának tudósa, Stefan E. Pambuccian és az egyetem kutatólaboratóriumának csapata három, az 1918-19-ben pusztító spanyolnátha-járványról szóló tanulmányban publikált adatokat elemzett. A járvány a világ népességének mintegy egyötöd, más adatok szerint egyharmad részét megfertőzte, és 50 millió ember halálát okozta.

Az adatok és az elemzés szerint azok a városok, amelyek hamar szigorú megelőző és izolációs intézkedéseket vezettek be, bezárták az iskolákat, templomokat, megtiltották a tömeges gyülekezést, elrendelték a maszk viselését, elkülönítették a fertőzötteket, és fertőtlenítettek, valamint higiéniai intézkedéseket hoztak, a megbetegedettek számát és a halálozási arányt is leszorították.

Ezek között a városok között volt San Francisco, St. Louis, Milwaukee és Kansas City is. Az adatok szerint az intézkedéseknek köszönhetően az említett városokban összességében 30-50 százalékkal alacsonyabb volt a megbetegedettek és elhunytak aránya. Az egyik elemzés kimutatta, hogy ezekben a városokban a halálozás csúcspontjának elérése kitolódott, és az intézkedések fenntartásának időtartama összefüggésben volt a halálozások számának csökkenésével. Pambuccian professzor hangsúlyozta:

"minél szigorúbb az izolációs politika, annál alacsonyabb a halálozási arány".

A tudós a spanyolnáthát és a megelőző intézkedéseket azért kutatta, hogy biztonságosabbá tegyék az általa vezetett citológiai labort, ahol olyan fertőző betegségeket vizsgálnak, mint a Covid-19. Kutatása eredményeit a Journal of the American Society of Cytopathology folyóiratban publikálta.

Akárcsak ma, 1918-ban és 1919-ben sem gondolta úgy mindenki, hogy a szigorú intézkedések helyénvalók vagy hatékonyak. Az Egyesült Államokban a becslések szerint 675 ezer ember hunyt el spanyolnáthában, és sokan kételkedtek abban, hogy az említett politika egyáltalán működhet.

De mint a professzor rámutatott, nyilvánvalóan nagy hatásuk volt.

Pambuccian felidézte, hogy 1918-ban még dúlt az első világháború, az Egyesült Államok nagy része szegénységben, rosszul táplálkozva, gyenge higiéniával, zsúfolt háztartásban és közösségben élt, rossz volt az orvosi és elégtelen az ápolási ellátás, sem a lakosság, sem a döntéshozók nem voltak felkészülve egy járványra. "Bár a világ már egy egészen más hely, mint száz éve volt, az 1918-19-es járványban életbeléptetett intézkedések hatékonysága reményt adhat arra, hogy a jelenlegi intézkedések korlátozzák a koronavírus-járvány hatását" – fogalmazott a professzor.