A szakemberek hat tengeri emlőst láttak el műholdas nyomkövetőkkel az Új-Zéland legdélibb szigetétől, a Stewart-szigettől több mint 400 kilométerre délre fekvő Port Ross térségében. Emma Carroll vezető kutató és kollégái bőrmintát is vettek a bálnáktól, valamint drónok segítségével lemérték az állatok testhosszát. A kutatók célja a bálnák vándorlási útvonalainak és part menti táplálékszerző helyeinek jobb megismerése.

A nyomkövetők szerint a déli simabálnák (maori nyelven tohora), nyáron elhagyják Port Ross térségét, ám az útjuk nem abba az irányba vezet, amelyet a kutatók gondoltak. "Arra számítottunk, hogy észak felé veszik az irányt az Új-Zélandhoz és Ausztráliához közelebbi melegebb vizek felé, ahol a feltételezéseink szerint a hagyományos táplálékszerző helyeik vannak" – mondta Carroll, aki szerint a bálnák eddig azonban csak még délebbre úsztak az Antarktisz irányába, szóval egyelőre nem tudni, hogy vissza fognak-e fordulni észak felé.

University of Auckland

Az új-zélandi példányok vándorlását ezen az oldalon lehet követni.

Simon Childerhouse ökológus szerint a bálnákra jelenleg a klímaváltozás jelenti a legnagyobb fenyegetést. A szakember azt mondta, a déli félteke többi tohorapopulációja nem boldogul olyan jól, mint az Új-Zélandhoz közel élő társaik, és egyelőre nem tudni, hogy az éghajlatváltozás miként befolyásolja majd az állatok számára elérhető táplálék mennyiségét.

Childerhouse szerint a déli simabálnák csaknem kipusztultak a vadászatuk miatt az 1800-as években, amikor a számuk mindössze 40 példányra csökkent. 2009-re azonban az egyedszámuk már megközelítette a kétezret.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos érdekességekkel is foglalkozó Facebook-oldalát.