Javában zajlik a párizsi olimpia, és most az atlétikai versenyszámokra helyeződik a hangsúly – ezrek fognak rajtvonalhoz állni a 100 métertől a maratonig terjedő távokon, hogy kiderüljön az is, ki tudja a leggyorsabban szedni a lábait. Van azonban valami, ami az elmúlt években került a figyelem középpontjába – történetesen az, ahol a sportolók lába találkozik a talajjal. Igen, a cipőkről van szó, pontosabban: az úgynevezett „szupercipőkről”. Ezek ugyanis sokat dobhatnak valaki teljesítményén.

Az első ilyen lábbelikről 2016-ban érkeztek a hírek, és rögtön „felgyorsították” például a maratoni távokat, de mára már a stadionokban rendezett versenyszámokra kihegyezett változat is létezik belőlük.

Mint azonban a Financial Times cikke kiemeli, a probléma a szupercipőkkel az, hogy az általuk kínált előnyök nem egyenlően oszlanak meg a sportolók között. Még akkor sem, ha ugyanolyan lábbeliket használnak.

Sőt, míg egyes sportolók úgy érzik, hatalmas löketet ad nekik egy ilyen cipő, mások éppen ennek ellenkezőjét tapasztalják.

A portál szerint több tanulmány is rámutatott már arra, hogy ez a különbség a „hiperreagálók” és a nem-reagálók” között alakul ki. Az előbbi merítésbe tartozó sportolók fiziológiája, vagy futási stílusa „kombinálódik” a szupercipővel, azaz ők ki tudják aknázni a cipőkben rejlő lehetőségeket. És ott van a másik csoport, ők azok, akiknek semmit nem ad ez a cipő. Nem kell hatalmas differenciára gondolni, de ahol tényleg hajszálnyi különbségek vannak, ott az is számíthat a végeredmény szempontjából, ha valaki csak fél százalékponttal marad le.

A Financial Times egy Forma-1-es példát hoz; olyan ez, mintha egy új versenyautó a balkezes pilótákat hozná előnybe a jobbkezesekkel kárára. A szupercipők esetében a rugózás a kulcs, avagy az, ahogyan a lépések energiáját a cipő elnyeli, majd visszaadja. Ez másként hathat a nagyobb lépésekkel futó sportolókra, mint azokra, akik „laposabban” szedik a lábaikat.

Mint azt egy sporttudománnyal foglalkozó szakember, Ross Tucker kiemeli, nem csak hogy elképzelhető, de valószínű is, hogy ha két élsportoló különböző szupercipőit megcserélnék, más lenne az adott versenyszám eredménye.

Felmerül tehát a kérdés, hogy a sportágakban hogyan kell megítélni ezeket a fioziológiai és biomechanikai különbségeket – de nem csak az atlétikában jelent már meg hasonló, 2008-ban egy úszódresszgyártó új, a korábbinál kisebb súrlódást jelentő fürdőruhája vezetett új rekordokhoz az úszásban.

Hogy ez jó vagy sem, azt már mindenki döntse el maga. Az viszont már egyértelműen látszik, hogy az egyéni teljesítmény mellett a sportfelszerelések is egyre fontosabbak a különböző versenyszámokban.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.

(Cikkünk nyitóképe illusztráció, a 2023-as magyarországi atlétikai világbajnokság egy pillanata látható rajta.)