Az élethez – jelenlegi tudásunk szerint – elengedhetetlen alkotóelem, a víz sokkal korábban jöhetett létre az univerzumban, mint azt eddig gondolták a tudósok – az ősrobbanás utáni 200 millió éven belül már lehetett belőle a világegyetemben. A korábbi elméletek ennek ellentmondtak, mivel úgy vélték a szakemberek, hogy az ehhez szükséges nehezebb elemekből – mint például az oxigénből – kevesebb volt még ekkor.

Daniel Whalen, a Portsmouth-i Egyetem tudósa csapatával együtt két csillag robbanását szimulálták a korai univerzum paraméterei segítségével. Azt találták, hogy a víz keletkezésének feltételei már 100 millió évvel az ősrobbanás után rendelkezésre álltak – írja a Science Alert. Az erről szóló tanulmány a Nature Astronomy című tudományos lapban jelent meg.

Az alábbi videóban azt látni, hogy az ősrobbanásból származó hidrogén, hélium és lítium gázok az első csillagokká állnak össze, és robbanásszerű haláluk során nehezebb elemeket, például oxigént szabadítanak fel:

A kutatók a tanulmányban azt írják, a víz azért lehetett jelen az ősi galaxisokban, mert azoknál is korábban keletkezett.

A napjainkban ismert, fémes csillagok magjában rengeteg oxigén található, de az első csillagok szinte teljes egészében hidrogénből és héliumból álltak. Ezek a korai csillagok valószínűleg óriási hőmérsékleten és gyorsan égtek, ami megnehezítette a csillagászok számára, hogy nyomukra akadjanak, de a James Webb űrteleszkóp új adatai azonban talán éppen most tárták fel létezésük első közvetlen bizonyítékát.

Whalen és csapata ezeknek a korai csillagoknak a felrobbanását szimulálta, amelyek közül az egyik 13-szor, a másik 200-szor volt nehezebb a Napnál. Az adatok azt mutatták, hogy a szupernóvák első másodpercében a hőmérséklet és a nyomás elég magas volt ahhoz, hogy oxigén álljon elő. A kataklizma után a gázok, amelyek 1630 fényévre nyúltak el, lehűlni kezdtek.

A gyors lehűlés gyorsabban ment végbe, mint az anyag egyesülése, ami az ionizált hidrogénmolekulák összeállását okozta, így a víz másik kulcsfontosságú összetevője, a molekuláris hidrogén (H2) alakult ki.

Miközben ezek a részecskék egymással ütköztek, elég oxigénnel találkozhattak ahhoz, hogy egyesülve vízzé váljanak. A kutatók azt gyanítják, hogy a szupernóva-maradványok e sűrűbb régió magasabb fémkoncentrációjukkal valószínűleg a nehezebb elemekkel teli csillagok következő generációjának, valamint a jövőbeli bolygóképződésnek a helyszínei lettek.

A csapat számításai szerint a víz mennyisége az ősi galaxisokban csak tízszer kevesebb lehetett, mint amennyi ma van a Tejútrendszerben, vagyis bőségesen elég volt ahhoz, hogy jelentős mennyiségben legyen jelen a korai univerzumban.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.