szerző:
HVG
Tetszett a cikk?

Bonyolult génszerkesztésnek vetettek alá néhány pókot. A cél az volt, hogy a szokottól eltérő pókselymet produkáljanak, vagy kiderüljön, mi történik akkor, ha „kikapcsolják” a szemek kifejlődéséért felelős gént.

Először alkalmazták pókokon a CRISPR nevű génszerkesztési eljárást – méghozzá egy igen különleges cél érdekében. A génszerkesztett pókok szövőmirigye ugyanis pirosan fluoreszkáló pókhálót (pókselymet) bocsát ki. Pirosat. És ha ez nem lenne elég, néhány pókot úgy szerkesztettek, hogy ne legyenek szemeik.

Mint a Gizmodo kifejti, a CRISPR-Cas9 egyfajta „genetikai olló” – a módszer segítségével forradalmasítani lehet a betegségek kezelését, valamint az emberi genom vizsgálatának képességeit. Az eljárást növények és állatok genomszerkesztésére alkalmazzák, most pedig egy közönséges házi pók – Parasteatoda tepidariorum – génállományát módosították vele.

A dolog kihívást jelentett a tudósok számára. Sok pók például előszeretettel fogyasztja el a fajtársait, így nehéz szaporítani őket. Ráadásul a genomjuk is nagyon összetett, mivel a pókevolúció hajnalán megkettőződött.

Voltak tehát nehézségek, és néhány korai kudarc is, de végül sikerült a CRISPR-Cas9 segítségével egy vörös fluoreszkáló fehérje génjét beültetni nem megtermékenyített pókpetékbe.

A levegőből lehet vizet facsarni egy új módszerrel, és ez fontosabb lehet, mint gondolná

Fontos mérföldkő lehet az édesvízproblémák kezelésében a Waterlooi Egyetem munkatársainak új felfedezése, melynek már az ötlete is a természetből eredeztethető.

Persze, ezt egyszerűbb volt kigondolni, mint kivitelezni. A folyamathoz ugyanis a kutatók el kellett, hogy altassák a nőstény pókokat, majd egy apró tűt kellett a potroh-részbe szúrniuk. Felépülést követően ugyanazon faj hím példányaival párosították őket. A következő pókgeneráció tagjai színes, fluoreszkáló pókhálót produkáltak, így sikerült a pókok genomjának szerkesztése.

Van azonban még valami: a kutatók a CRISPR-KO-génszerkesztést is megkísérelték, amivel ki lehet iktatni bizonyos géneket. A kísérletekben konkrétan az „so” nevű géneket deaktiválták, ami a szem kifejlődéséért felel. Vagyis hát, felelne: a kísérlet ebben az esetben is sikeres volt, az eljárás alá vetett pókok utódai szem nélkül, vagy legalábbis kevesebb szemmel (nem) látták meg a napvilágot.

Éjjellátó kamerákkal figyelték meg kutatók, hogyan születik a pókháló

Éjjellátó infravörös kamerák és mesterséges intelligencia bevetésével próbálták kideríteni amerikai kutatók, milyen mozdulatokkal készítik lenyűgöző struktúrájú, hihetetlen geometriai pontosságú hálóikat a pókok.

De visszakanyarodva az első kísérlethez, a dolog mozgatórugója, hogy a pókháló – pontosabban, a pókselyem – erősebb az acélnál, könnyű, és nehezen szakad, ami jól jöhet a ruhák és a sebészeti varratok esetében. És ha ezt még színezni is lehet, az csak hab a tortán – ki tudja, mit hoz a jövő a területen. A kutatók az Angewandte Chemie tudományos folyóiratban mutatták be a vizsgálati eredményeiket.

(Cikkünk nyitóképe illusztráció.)

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!