Az Atradius elemzése szerint a magyarországi cégek vállalati értékesítéseinek 54 százaléka történt hitelre 2015-ben. Csehországban ez az arány 44, Lengyelországban 35, Szlovákiában pedig 27 százalék volt. Ugyanakkor a régióban a cégek majdnem 90 százalékban tapasztaltak késedelmes fizetést tavaly, a magyar vállalatok vevőinek 76 százaléka fizetett késve.
A magyarországi válaszadók korábban sokkal nagyobb valószínűséggel ajánlottak halasztott fizetést a külföldi vállalati vevőiknek, mint a belföldieknek, vagyis aa hitelkockázatot inkább a bel-, mint a külföldi vevőiknek tulajdonították. De idén megszűnt ez a típusú preferencia, így a belföldi értékesítés 54,7 százaléka, a külföldinek pedig 52,5 százaléka történt hitelre. Ezt úgy is le lehet fordítani, hogy miközben a magyar vevők fizetési fegyelme javult, a külföldieké romlott.
Az Atradius Fizetési Szokások Barométere szerint a hazai tranzakciók esetében a B2B, tehát vállalati kintlévőségeknek átlagosan kb. 36 százaléka maradt kifizetetlen a fizetési határidőig, ami alacsonyabb a kelet-európai arányhoz képest.
Egy magyar vállalat átlagosan 28-30 napos határidőt ad a vevőinek a számla kifizetésére, de átlagosan 53 nap múlva számíthat a kiszámlázott összeg beérkezésére. Ugyanakkor ez egy hónappal rövidebb idő, mint tavaly. A javulás vélhetően abból adódik, hogy jobb hatékonysággal sikerül beszedni a nagy értékű, hosszú lejáratú kintlévőségeket – főleg a külföldi vállalatoktól.
A magyarországi válaszadók szerint a vállalatközi számlák késedelmes kiegyenlítése legtöbbször a vevők likviditási problémáival függ össze. Ezt a cégek csaknem 76 százaléka említette a belföldi, és mintegy 66 százaléka a külföldi ügyfeleivel kapcsolatban. Ezek a számok valamennyi vizsgált közép-európai ország közül a legmagasabbak, nem véletlen, hogy több magyar vállalat épp a külföldi számlák behajtását tartja az idei üzleti év legnagyobb kihívásának.
Ugyanakkor az ügyfelek fizetési késedelme nincs számottevő hatással a magyar vállalatok üzletmenetére. Vagyis a magyarországi cégek igen erősen védik magukat a nemfizetési kockázattal szemben, ezért többségük nem is tervezi, hogy a következő módosítana a hitelkezelési eszköztárának összetételén.
Itthon egy százalék a behajthatatlan vállalatközi tartozás aránya, míg a régióban 1,2 százalék. A behajthatatlan kintlévőségeket szinte kizárólag belföldi leírások alkották, és legtöbbször az építő- és az élelmiszeriparhoz kapcsolódtak, áll az Atradius piaci elemzésében. A B2B ügyfeleknek megszabott számlafizetési határidők az építőipar esetében átlagosan két héttel haladták meg az országos átlagot. Az építőipar ennek ellenére átlagon felüli számlatartozást generált. A kintlévőségek elsősorban az ügyfél csődje vagy megszűnése miatt váltak behajthatatlanná.
