Ha valaki jól érzi magát a munkahelyén, a közösségben, nagy valószínűséggel jobban is teljesít és nehezebben csábul el egy anyagilag jobb ajánlat esetén. A közösséghez tartozás érzése a lojalitás alapja, ennek kialakulását pedig nem érdemes a véletlenre bízni – írja a Piac&Profit.
Fontos, hogy az új munkatárs már az első éles munkanap előtt pontosan tisztában legyen vele mi vár rá, mik lesznek a feladatai az első héten. Sokan ugyanis elveszettnek érzik magukat, az első napokban tétlenül ülnek, mert nincs elég infójuk, mihez is kéne fogniuk. A többiek pedig még nem szívesen delegálják a feladatokat a kissé bizonytalan kollégának. Jelentéktelen dolognak tűnhet, de ilyenkor sokat segíthet, ha olyan praktikus információkat is megosztanak az újonccal, mint hogy hogyan működik a kávégép, hova járnak ebédelni a kollégák, hol talál boltot a közelben. Ezek a munka szempontjából felesleges információk, mégis sokat számíthatnak a barátságos légkör megteremtésében.
A delegálásnál fontos, hogy elegendő, de ne túl sok információval árasszák el az új kollégát vagy kolleganőt: nem az a cél, hogy szorongjon, hanem hogy önbizalmat kapjon az újonc. Fontos, hogy egyértelmű legyen, ki lesz az a munkatárs, akihez az újonnan belépő problémáival fordulhat. Ezért célszerű a betanulási szakasz alatt kijelölünk egy kollégát, aki mentorként segíti a beilleszkedést. A tapasztalat ugyanis az, hogy minél magasabb szintű a pozíció, annál tovább tart a beilleszkedési folyamat. Átlagosan egy-három hónapot szoktak a cégek betanítási időszakként kezelni, ami általában egybe esik a próbaidővel.
A céges autó és telefon már senkit nem hoz lázba. A sikeres cégeknél igyekeznek mindent elkövetni, hogy magukhoz láncolják az egyre kevésbé a pénzre beinduló alkalmazottakat.
Úgy tűnhet, hogy a hosszú és nehéz kiválasztási folyamattal le van tudva a probléma, de érdemes a szerződés után is egy kis pluszenergiát fordítani az új emberre, nehogy nemsokára megint toborozni kelljen. A betanulási időszakra jó, ha készül egy terv is, hogy mit és mikorra várunk el a kollégától, ez nagyban segítheti első hetek bizonytalanságát, és szükséges ahhoz is, hogy a próbaidő végén értékelni tudjuk a munkáját.
Tudta, hogy a munkavállalók fele azért mond fel, mert úgy érzi, hogy őt a főnöke emberként semmibe veszi? „Pedig jól megfizettem" - mondja csodálkozva az egyszeri vállalatvezető, és nem érti, miért mindig az a beosztottja mond fel, akit az egyik legjobb dolgozójának tart. Most szólunk: a pénz nem elég.
