Nem új a recept, Orwell már leírt egy ilyen államszervezetet: nála "a Béke-minisztérium háborúval foglalkozik, az Igazság-minisztérium hazugságokkal, a Szeretet-minisztérium kínzással, s a Bőség-minisztérium éheztetéssel." Lassan Pártunk és Kormányunk is kezd ugyanígy beszélni.

Például a "tandíjellenes" miniszerelnök által elővezetett ingyenes felsőoktatás náluk úgy néz ki, hogy fizetnie kell a diákoknak a tanulmányaikért. A Békemenet nevű civil szerveződés meg valójában a kormány kampányeszköze az Európa, az IMF és Amerika elleni háború promóciójára. Jó, tényleg "menet", ennyiben nem hazugság a dolog.

Aztán ott vannak a nyugdíjak, melyeket Selmeczi Gabriella győzelmi jelentése szerint megmentett a kormány. Oké, de hova mentette? Pendrive-ra? Túrót. A nyugdíjakat legfeljebb a leendő nyugdíjasoktól sikerült megmenteni, elpárolgott a fene nagy matolcsyzmusban. A választási regisztráció, az meg önkéntes - azaz, mindenkinek, akik szavazni akar, kötelező regisztrálnia. De a kormány szerint így sokkal könnyebb lesz szavazni, mivel eddig csak be kellett menni a szavazókörbe, ikszelni párat, most meg vagy ügyfélkaput kell regisztrálni, és azon keresztül hetekkel-hónapokkal korábban ügyintézni, hogy egyáltalán ikszelhess, vagy előzetesen a jegyzőnél adminisztrálni.

A Turul Orbán Viktor szerint a nemzeti együttműködés jelképe. Matolcsy és a cselédek szerint "egyenlegjavító program" az a beismerés, hogy a visszaesés nagyobb, a növekedés pedig kisebb lesz, mint amit a kormány korábban tervezett. Sőt, a visszaesés az "negatív növekedés", a kudarc meg unortodox siker, egy semmit nem érő sajtpapír pedig "garancia" arra, hogy a baltás gyilkos nem lesz szabadlábon futkározó nemzeti hős Azerbajdzsánban. A sajtószabadság növelése cenzúrázott híradókat, otromba Klubrádió-betiltási hadjáratot jelent, akár a jogerős bírósági döntés ellenében is.

Az igazságügyi miniszter szétteszi a kezét a tévében, hogy neki van ugyan véleménye, de a fontos jogszabályok (például a választás szabályait alapvetően átíró javaslatok) egyéni képviselői indítványra születtek, nem az ő minisztériumában, és erről kormánydöntés sincsen. Az érintettekkel, szakértőkkel, civilekkel sem egyeztetnek a törvényekről - na, ezt meg Nemzeti Együttműködésnek hívják. A Nemzeti Konzultáció kérdőívein már eldöntött ügyeket akarnak utólag megkonzultálni, "az emberek akaratára" hivatkoznak, miközben a borítékokat eleve lehetne a vegyipari szakszervezetnek postázni, szecskázza fel izibe, hiszen az emberek szóba sem állnak már a kormánnyal. Munkahelyvédő akcióprogram is zajlik épp -  az óriásplakátokon, miközben a munkahelyeket teremteni képes tőkét kiseprűzzük az országból.

Valószínűleg annak idején Kádár János se gondolta komolyan azt az igényét, hogy a krumplileves legyen krumplileves. Békeharc, hanyatló nyugat és az ő ópiuma A tanúban - van gyakorlatunk, hagyományunk, múltunk az ilyen fonák beszédben. De előbb-utóbb mindenkinek muszáj megkóstolnia azt, amit főzött, és hiába dicsérte a löttyöt odáig fennhangon az összes öltönyös-kosztümös papagáj, ki fog derülni: nem krumplileves az, hanem moslék.