Néhány pillanatkép az elmúlt két hétből: a debreceni egyetemista kerekasztal-beszélgetésre benyomul egy (helyi fideszes által vezetett) futballhuligánokból álló falka, hogy inzultálják, majd halálosan meg is fenyegessék a jelen lévő – mellesleg semmilyen fizikai erőt nem képviselő – diákokat. A nyilvánvaló sikeren felbuzdulva, egy másik törzsfőnök is csatába vezeti övéit, de az országos média által bekamerázott ELTE nagyelőadó már nagyon idegen területnek bizonyul, az oktatási hierarchia alsó lépcsőiről is rég lesodródott ultrák számára. Az egyetemi polgárságban azért még bízhat az ember. Egy hétig. Ekkor derül ki róluk, hogy olyan Hallgatói Önkormányzatot választanak (aktív vagy passzív közreműködésükkel), akik már a gólyatáborban kínos precizitással listázzák a zsidókat, cigányokat, "buzikat" és világnézetileg nem megfelelőket, illetőleg a "basznivaló" lányokat, akiket ki is utalnak az érdekképviseletben megfáradt, a későbbiekben jobbikos honatyává váló diákvezéreknek. Ez utóbbi épp sajnálkozásának ad hangot, hogy őt és övéit már megint valami összeesküvés igyekszik rasszista és szexista szövegkörnyezetbe helyezni, amikor párttársa közli az országház folyosóján Osztolykán Ágnes családanyával, hogy cigány származása ellenére is "megszúrná".

Ilyen töménységű rövidfilmet nem olyan rég még Paul Lendvai is csak fáradságos munkával vághatott volna össze, viszonylag nagy képanyagból. Mára viszont ebben a napi rutinban élünk. És nem látom, hogy mitől ne durvulna tovább a jövő.

Mindazonáltal óva intenék bárkit is attól, hogy az egyre öntudatosabban gátlástalan csürhe politikai emelkedését, jobboldali jelenségként értékelje. Igen nagy dőreség volna ez a Lenin-fiúk, nyilasból átvedlett ávósok, munkásőrök és kádárista házmesterek szülőföldjén. A polgár nyakára taposó bakancsnak nincs politikai színe, nincs meggyőződése és nincsenek elvei. Igényei vannak. Képviselői állásokra, köztisztségekre, üzletekre, praxisokra, és persze szexre fogható nőkre. Történelmi változók aktuális együttállása csak az oka annak, hogy itt és most éppen jobboldaliak a lózungok.

A magyar politikum ciklikusan visszatérő tévedése, hogy ezt, a társadalmi nehézségek idején mind számában, mind agressziójában növekvő tömeget felhergelve, politikai tőkét lehet kovácsolni, majd a vérszemet kapott verőlegényeket és a mögöttük lapuló ifjú komisszárokat azért kordában lehet majd tartani. A történelmi tapasztalat viszont azt mutatja, hogy előbb csak összeírják azokat, akinek "ronda zsidó fejük" van, illetve "Pistának jók lesznek". Alkalomadtán pedig megszabadulnak az előbbitől, Pista pedig elveheti majd, ami neki jár.

Ez persze most nem fog megtörténni olyan látványos turbulenciával, mint ’19-ben, ’44-ben vagy az ötvenes években. Ami a felsorolt eseményekből kirajzolódik, az nem annyira egy hirtelen kataklizma veszélye, mint inkább egy végletesen legyengült immunrendszerű társadalom szervezetének módszeres át- és felülfertőződésének biztos ténye. A társadalmi közérzet egy idő után tompulva idomul környezetéhez. Szépen lassan elfogadjuk majd, hogy választott diák-, és egyéb tisztviselőink nyersen zsidózzák, cigányozzák, mellméret és „adakozókészség” szerint listázzák a rájuk bízott diákokat, állampolgárokat. Hogy a parlamentben kültelki kocsmák színvonalán beszólogatva zaklatják a képviselőnőket, miközben nyíltan kérik számon származásukat. Hogy összeverődött focihuligánok kergetnek szét vitaestet, és a győztes "férfiasság" melldöngetve ül tort a "buzi kis érvelős-vitatkozós macskajancsik" felett. A gőgös csőcselék pedig majd megszokja előjogait, és egyre többet követel belőlük, míg a gyáva polgár lapul.

A felmutatható gazdasági eredmények hiányában, mindent végletekig leegyszerűsítő politikai kommunikáció viszont pont ide vezet. Neked jár a stadion, csak el kell venni a pénzt az élősködő, és úgyis külföldre szökő diáktól. Neked jár a rezsicsökkentés, csak el kell venni a profitot a kizsákmányoló multitól. Neked jár az olcsó banki hitel, csak vissza kell venni a Központi Bankot a pénzvilágtól, és így tovább.

Természetesen nem azt állítom, hogy a kormány kommunikációja volna az oka a közélet rémisztő durvulásának. De ha a táviratai stílusú hadüzenetek küldözgetéséről nem térünk vissza legalább részben az értelmes közéleti viták világába, akkor marad az utcai ököljog. Márpedig olyan nemzet nem volt még, aki ezáltal épült és emelkedett volna. Róma talán, egy ideig. De aztán végül az öreg Cato is megtanult görögül.