szerző:
Csáki Judit
Tetszett a cikk?

Halász államtitkár fölcsapott színikritikusnak, de annak is alkalmatlan.

„Új igazgató van, nagyon jó előadások, a színház telt házakkal és biztonságosan működik, ráadásul együttműködik a magyar színházi szakma egészével, beleértve a határon túli magyar társulatokat. Mindemellett a teátrum visszakerült a nemzetközi vérkeringésbe, márciusban nemzetközi színházi fesztivált is rendez” – mondja a közszolgálati Híradónak Halász János a 2013-as év „nyugodt kulturális életét” dicsérve a Nemzeti Színházról.

Ad notam „nyugodt kulturális élet”: egy színház teljes repertoárja ki lett dobva a kukába. Színháztörténetileg kétségtelenül példátlan cselekedet.

Igaz: „új igazgató van”.

Nem igaz: „nagyon jó előadások”. Amennyiben a kultúráért felelős államtitkár a hivatal véleményét tolmácsolja, akkor ne tegye: a hivatalnak ne legyen véleménye esztétikai kérdésekről. Amennyiben a saját véleményét tolmácsolja: nem ért hozzá, és kit érdekel. A szakkritikai véleményeket áttekintve ugyanis azt látjuk, hogy még a kényszeresen kormánypárti kritikusok jó része is minimum óvatos tartózkodással fogadta az eddigi bemutatókat.

Nem igaz: „a színház telt házakkal és biztonságosan működik”. Néző hiányában előadások maradtak el, máskor lezárják a nézőtér zsöllye fölötti részét, mert kevés a néző, megint máskor erősen foghíjas a nézőtér. Miközben „unortodoxnak” nevezhető módszerekkel zajlik a nézőtoborzás, megszűnt a nézői visszajelzéseket lehetővé tevő vendégkönyv. Ami pedig a „biztonságos működést” illeti: ha azt érti rajta az államtitkár, hogy amelyik előadás elkezdődik, az véget is ér, akkor ez akár igaz is lehet.

Nem igaz: „együttműködik a magyar színházi szakma egészével”. Nem működik együtt, csak azokkal, akik/amelyek politikailag kompatibilisek. Soha még ennyire markáns nem volt a politikai megosztás, amelynek az új Nemzeti Színház a zászlóshajója. Ha az államtitkár azt hiszi, hogy az a magyar színházi szakma egésze, amely a Nemzetiben megjelenik, akkor téved, bár kommunikációja e téren igazodik a fősodorhoz: aki nincs velünk, az nincsen.

Igaz-hamis: bevonják a határon túli magyar színházakat. Bevonják, mert nincs repertoár, nincs mit játszani. Bevonják, mert pénz az van, illetve lett dögivel – de bevonták Alföldi Róbert vezetése idején is; igaz, akkor gondosan előválogatták a meghívott produkciókat, nem volt elég a puszta tény, hogy határon túli színházról van szó.

Nem igaz: „a teátrum visszakerült a nemzetközi vérkeringésbe”. Nem tudni, mit nevez nemzetközinek az államtitkár, de ha azt, hogy a Nemzeti elvitte egyes előadásait egyes határon túli városokba, akkor ez nem az.

Igaz-hamis: „márciusban nemzetközi színházi fesztivált is rendez”. Igaz, mert kapott rá rendesen külön pénzt, kétszázmilliót, így könnyű, mondhatnánk. De így sem könnyű, úgy látszik, mert a meghívottak listájáról fájón hiányoznak a méltán nagy nevek, és egyelőre úgy látszik, ezen a téren is csak és kizárólag a „keleti nyitás” jelenti a nemzetköziséget.

Egy kétmondatos nyilatkozatban ennyi csúsztatás még a kormányzati szokásnak megfelelő önfényező kommunikációhoz képest is sok.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!