Igen kiakadt állapotban figyelhettük meg Lázár Jánost, aki szerencsére türtőztette magát felindultsága ellenére, és nem üzent hadat azonnal az Egyesült Államoknak. Jánost a lehallgatások zaklatták fel, azon belül pedig a lehetőség, hogy az NSA akár magyar politikai és gazdasági szereplők susmusába is belefülelhetett. És akkor még jön ide egy nagykövet, aki előre megüzente, hogy neki bizony vannak kifogásai a Nemzeti Együttműködés Rendszere ellen.

Vajon mitől háborodhatott fel ennyire Lázár János? Mert hogy a nemzeti szuverenitás nem annyira szívügye neki, azt pár napja tette világossá, amikor széles vigyorral nevezte az évszázad üzletének a paksi szerződést.

Na miről tudhatnak a jenkik, János, amiről nem kéne tudnia senkinek? Ott a zabszem a popsiban, ugye? Trafikügy? Közgép? A kis helyi, pár milliárdos bizniszek bizonyítékai? Netán még azt is kiszagolták, ki mit művelt 2006 őszén?

Kövér László már válaszolt a feszítő kérdésre: ő személyesen intézi a bizalmas ügyeket, legfeljebb az ablaküveget letapogató lézermikrofontól kellene tartania, ha nem lenne feddhetetlen. De nem mindenki ilyen elővigyázatos, és Lázár János tudja ezt. Hogy hiába nem telefonon ordítva követeli Simicska a részét, abból a követelésből akkor is izgatott telefonozás és mailezés következik, ami aztán ki tudja, hol áll meg.

Bizony, jogos a zabszem és a szorongás, mert hiszen tudja azt mindenki, a saját szavazóitok is, hogy két kézzel, nyolc csáppal loptok, amit értek. Azt is, hogy csak a hatalom választ el titeket a börtöntől, mert amit műveltek, az még a saját törvényeitek szerint is bűn. Lázár János ezt be is vallotta, amikor kimosta a szarból a szekszárdi trafikmutyistát. Arra viszont neki sincs receptje, mi van akkor, ha egy még nagyobb hatalom kezd úgy játszani velük, ahogy ők játszanak bárkivel, akivel megtehetik.

Nekünk, magyaroknak mindenesetre az az érdekünk, hogy ha tud valamit az NSA Lázárról vagy Simicskáról, akkor ne tartsa meg magának. Ránk tartozik a leginkább, mennyibe is kerül ez a rezsicsökkentés nekünk.