2010-ben második rendszerváltás történt, hallhattuk Orbán Viktor évértékelő beszédében 2014. február 16-án.

Vajon egy történelmi fordulat értékelésének vagy egy kampánybeszéd retorikai fordulatának kell tekintenünk a címben olvasható állítást?

A többszöri hivatkozás miatt úgy tűnhet, a 2010-ben kezdődött változás minősítése a cél. Az események alakítója elsőként jellemzi egy történelmi kategóriával az általa vezetett korszakot.

Vajon mit szólnánk, ha például Haynautól azt olvasnánk: újabb forradalom volt az 1849. október 6-i kivégzés, s az azt követő időszak?

Horthy Miklós minősített. Nem újabb forradalomként, hanem ellenforradalomi rendszerként minősítette Magyarország 1920-ban kezdődött, az ő nevével jelzett korszakát.

A fentiekkel ellentétesen a szavak kiforgatásának példáját gyakorolta Kádár János (és az MSZMP), amikor az 1956-os forradalmat ellenforradalomnak minősítette. (Nem véletlenül épp Kádár már erodáló rendszere ellen szerveződött 1988-ban a Fidesz.)

Valóban fontos annak meghatározása, hogy milyen folyamatok történtek 2010 óta hazánkban. Ennek elemzése, leírása, értékelése, a történészek, szociológusok és más szakemberek feladata. Aggályos, rossz emlékeket kelt, kerülendő, hogy – akár jószándékúan is – egy politikus minősítse azokat.

Úgy tűnik, a fogalomalkotás magyarázatát Orbán Viktor beszédének ez a részlete jelzi: „Pontosan tudjuk, hogy ma két út áll előttünk. Két lehetőség, két eszme és két erő között kell választanunk. Itt a második rendszerváltás, ott a posztkommunista rendszer. A jövő és a múlt…”

Eszerint a fogalomhasználatot valójában kampányszóvirágnak kell tekinteni. A rendszerváltás kifejezés úgy tűnik, a nemzet, haza, kokárda, magyar szavakhoz hasonló aktuálpolitikai átértelmezést kapott.

Amennyiben hazafiak vagyunk, épp e kifejezések különösen fontosak számunkra. Mindannyiunknak. Ezek senki által nem kisajátíthatóak, még választási kampányban sem. Úgy látszik, nem árt erre a kampány kezdetén felhívni valamennyi politikus figyelmét.