De hát tudjátok, hogy az Orbán Viktor nem antiszemita, persze, hogy tudjuk, ő nem olyan, el is mondja ezt mindenki, amikor a téma szóba kerül, és újabban meglehetősen sokszor kerül szóba, de nem vele kapcsolatban, ezt mindenképpen le kell szögezni, mert rá sok rosszat lehet mondatni, de azt nem, legyünk méltányosak, ne legyünk hiszteroliberálisok, még ha a pártjában vagy a holdudvarban akadnak is néhányan, akik esetleg, egy kicsit, szóval, látszatra nem annyira kedvelik a zsidókat, de a miniszterelnök ezekről a dolgokról teljesen mást gondol, ő az antiszemitizmust speciel tényleg nem helyesli.

Csak kihasználja. Nem úgy, mint a vitorlás a tőle független szelet, inkább úgy, mint a drogdealer a keresletet: miközben kielégíti, növeli az igényt. Van abból az antiszemitizmusra is, bár tőle ez idegen. Sajnos, a modern miniszterelnöki szakmát többek között az különbözteti meg a trubadúr lovagi költészettől, hogy az előbbi esetében egyáltalán nem érdekes a lírai én belső világa. Az számít egyedül, amit tesz, és annak következményei. A többi a magánügye.

Mára mindenki elfejtette a 2010-es kampány egyik hangsúlyos epizódját, amely néhány hétig még a Hagyó-botrányt is háttérbe szorította. Két repülőgép berepült Magyarországra, engedéllyel, majd távozott. Nem túl izgi, csakhogy ezek zsidó izraeli repülőgépek voltak. És akkor beindult a gépezet.

A Magyar Nemzet dobta be elsőként a hírt. A következő napokban egymást követték a fideszes sajtótájékoztatók. Szijjártó: „Tűrhetetlen, hogy Szekeres még a minisztérium élén van.” Az összes médiából ez ömlött. Mit kerestek itt a zsidó izraeli vadászgépek? Megsértették-e Magyarország szuverenitását? Ki a felelős azért, hogy berepülhettek? Mi után kémkedtek a zsidók az izraeliek? Összehívták az Országgyűlés honvédelmi bizottságát. Napirend: a magyar légtérben gyakorlatozó zsidó izraeli vadászgépek. A rendkívüli ülést természetesen a Fidesz kezdeményezte. Igazi hecckampány volt.

A végén minden választó tudta, hogy a magyarok kontra zsidók kémrepülők vitában a Fidesz hol áll.

Eltelt négy év. Mi a mostani kampány egyik kulcstémája? Teljesen véletlenül a zsidók egy emlékmű. Már megint. „Honnan veszik a bátorságot, hogy megmondják, hogyan emlékezzünk?” – teszi fel a kérdést a miniszterelnök, akinek amúgy nincs semmi baja a zsidókkal. A séma ugyanaz: ők kontra mi. Jött ez is váratlanul, mint a katonai repülő. Nincs Paks, nincs Simicska, nincs trafik. Két hónapja másról sincs szó. Az ellenzék nem tehet mást, mint tiltakozik, de minden emlékműellenes megszólalásuk a Fideszt erősíti.

Szemben a náci csürhével, a miniszterelnök nem meggyőződésből csinálja. Neki ez az egész csupán egy dramaturgiai eszköz. Funkcionális antiszemitizmus. Bedobja, működik. De nincs harag. Ez nem személyes ügy. A húsvéti újjászületés után (húsvét, érted) nem foglalkozunk többet a szoborral, ahogy nem foglakoztunk a későbbiekben a kémrepülőkkel sem.

Majd 2018-ban újra rátok kerül a sor. Ha mégsem működik a gazdasági csodarecept, akkor már előbb.