Schiffer András szerint fontos különbséget tenni a reklámadó és a fideszes médiaadó között, mert az előbbi korlátozza a túlfogyasztást és az jó. „A jelenlegi médiarendszer hozzájárul ahhoz, hogy a túlfogyasztásban érdekeltek legyenek, érdekeltek abban, hogy a politikai globális kapitalizmus fennmaradjon, és a kritikai potenciált száműzzék és féken tartsa a tömegeket.” Azt is mondta, hogy azok a médiumok, amelyek kereskedelmi szolgáltatások reklámozásából élnek, nem elemei a kritikai nyilvánosságnak.

Na most, én magam eléggé érdekelt vagyok abban, hogy a politikai (?) globális kapitalizmus fennmaradjon, mert a pillanatnyilag ismert alternatívák vagy erkölcstelenek vagy életképtelenek vagy mind a kettő.

Kapitalizmus tud működni zsarnokságban és demokráciában is, viszont az összes létező demokráciában kapitalizmus van. Ez tapasztalati úton igazolt tény. Másképp mondva: nem minden kapitalista ország demokratikus, de minden demokratikus ország kapitalista. Ezt az állítást úgy lehet megcáfolni, ha valaki ellenpéldát említ. Elég egyet is. Tehát mutat egy olyan országot, amelyben demokrácia van, ugyanakkor a gazdasági rendszer nem a magántulajdonra és a piaci elosztásra épül. (Az első három megfejtő között kisorsoljuk Schiffer András hamarosan megjelenő Az én kommunizmusom című kötetét.)

Mivel a demokrácia manapság többé-kevésbé biztosítékot jelent az alapvető szabadságjogok érvényesülésére, mindenesetre sokkal inkább, mint az ismert nem demokráciák, így mindazok, akiknek a szabadság fontos, tudomásul veszik a demokráciával együtt járó kapitalizmust is, ha már nem szeretik önmagáért. Más kérdés, hogy akinek a szabadság tényleg fontos, a kapitalizmust önmagáért is bírja, de ez itt mellékes szempont.

Abból a tényből, hogy minden létező demokráciában kapitalizmus van, természetesen még nem következik, hogy elméletileg ne létezhetne olyan demokrácia, amelyben nem így van. Abból a megfigyelésből, hogy eddig mindig felkelt a nap, nem következik, hogy holnap is fel fog. Jó, ez kissé hatásvadász hasonlat volt, mert az egyik egy természettudományos jelenség, amely nem függ az emberi döntésektől, a másik viszont igen. Ezzel együtt erős hipotézis fogalmazható meg azzal kapcsolatban, hogy a demokráciából és a szabadságjogokból nem véletlenül következik a kapitalizmus választása.

Az emberek általában jobban élvezik, ha van valamijük (magántulajdon), mint ha nincs (kollektív tulajdon), még akkor is, ha másnak több van belőle (társadalmi egyenlőtlenségek), emellett szívesen vesznek maguknak ezt-azt (fogyasztás), és nem kedvelik igazán, ha valakik korlátozzák az ilyen irányú vágyaikat, azaz előírják, miből mennyit vásárolhatnak (tervhivatal). Ha tehát az emberek akarata számít, akkor egy lépés, két lépés, és már meg is érkeztünk a kapitalizmushoz. Ha nem számít, akkor persze nem, de azt a rendszert, ahol nem számít, nem hívjuk demokráciának. Ez fogalmi kérdés.

Hogyan lehetséges a nem kapitalista demokrácia? – erre kellene valamit válaszolniuk azoknak, akik forradalomba hívnák a féken tartott tömegeket, a hogyanba beleértve nemcsak a paradicsomi állapot működésének pontos leírását, hanem az odáig vezető kanyargós úton menetendszerűen érkező tömegmészárlások elkerülésének módját is.

Kapitalista demokráciában lehet valaki antikapitalista. Kapitalista demokráciában elképzelhető olyan, hogy valaki lemond a magántulajdonról, nem indít vállalkozást, ha indít, nem akar profitot, ad absurdum piacellenes politikai pártot alapít, amelyre olyan piacpárti hülyék szavaznak, mint én, ez mind belefér a rendszerbe. Nem kapitalista nem demokráciában nem lehet valaki kapitalista. Nem kapitalista nem demokráciában nem képzelhető el olyan, hogy valaki szabadon fogyaszt, magántulajdont halmoz fel, vállalkozik, profitot akar, ad absurdum kapitalista pártot alapít. Vagy romkocsmát. Az ilyesmikért ott börtönbe szokás kerülni, méghozzá szükségszerűen.

A két helyzet nem szimmetrikus. Schiffer András lehet képviselő az én rendszeremben, de én csak elítélt lehetnék az ő rendszerében. Az a szabadság, amit véd,
egyedül abban a rendszerben létezik, amit támad.

Azt hiszem, a jövőben korlátozni fogom a magam számára az LMP túlfogyasztását.