A görögök követeléseit, az általuk rendezett népszavazást sokan a demokrácia szép megnyilvánulásaként ünnepelték, és ugyanazzal a levegővétellel a nyugati hatalmakat, a nemzetközi pénzintézeteket és a „piaci logikát” kárhoztatták. Pedig a jóléti populizmusnak nem sok köze van a demokráciához.

„Ha nem volna világos: minden, ami jelenleg nálunk zajlik és fortyog, az 2008 következménye (az meg 2006 következménye, beleértve természetesen Őszödöt is, amely viszont négy év dorbézoló felelőtlenségének eredménye, ami mögött bő évtizednyi hazudozás áll, és így tovább; mi azonban maradjunk a 2008-as kiindulópontnál). A szociálisnak nevezett népszavazás sikere és azt követően a Fidesz diadala mutatta meg, hogy ha valaki az alapvető összefüggések eltagadásával – például azzal, hogy az állami szolgáltatásoknak nincsen áruk (vö.: „az egészség nem üzlet”) – kerül hatalomra, az fokozottan ki van téve annak, hogy az ő hatalmát még vaskosabb demagógiával akarják majd megdönteni. Tehát mindent elkövet – például a saját népszavazásának teret adó Alkotmánybíróság leépítésétől magának a népszavazás intézményének elsorvasztásán át a kritikus hangok elcsitításáig –, hogy vele ez ne fordulhasson elő. A gátlástalan populizmus kéz a kézben jár a jogállami kontroll és a demokratikus részvétel szűkítésével, de legalábbis ennek kísérletével”.

A teljes cikket a HVG e heti számában olvashatja el.