A szaftos történetnek bőven akadnak a bulvársajtó figyelmére érdemes vonatkozásai, elsősorban az előzetes letartóztatásban álló Földesi-Szabó László kuratóriumi elnök és volt rendőrtiszt szerelmi ügyei révén. Ő állítólag egy a volt szépségkirálynő, Bálint Antónia kedvéért elhagyta magas rangú vámtiszt szeretőjét, aki „bosszúból” feljelentette az alapítványt csempészésért, ahogy erről a hvg.hu is hírt adott. De sokan kétségbe vonják, hogy e nagyszabású, és súlyos következményekkel fenyegető skandalum hátterében egy megcsalt nő féltékenysége állna – állítólag ez sem más, mint dezinformáció, melyet a sarokba szorított NBH dobott be a köztudatba.

A másik variáció szerint valamelyik szomszéd ország, minden jel szerint Szlovénia vámosai hívták fel magyar kollégáik figyelmét, hogy lépjenek fel hivatalból a hosszú évek óta tartó, nagy volumenű csempészés ellen, különben az Európai Unió hatóságait értesítik a hosszabb ideje tartó illegális tranzakciókról. Ekkor szánta rá magát a Vám és Pénzügyőrség Országos parancsnoksága tegyen valamit, mielőtt még „körmére ég” az ügy, mely persze így is számtalan időzített bombával szogálhat még. Előre megtervezett vizsgálat okozta volna a lebukást, ahogy ezt a VPOP szóvivője, Sípos Jenő először állította? Ez a legkevésbé valószínű. De a cherchez la femme teóriája sem állja meg igazán a helyét. Hiszen a titokzatos magas rangú vámtiszt hölgynek rögtön szembe kell nézni azzal a váddal, hogy miért nem jelentette fel állítólagos szeretője alapítványát azon nyomban, hogy tudomást szerzett a csempészetről? Nehéz elhinni, hogy valaki hivatali kötelességét megszegve, éveken át bűntárs 1,2 milliárd forintnyi vám és illeték elcsalásában, de utána, csak hogy az bosszút álljon az imádott férfin, önmagát is a törvény kezére juttatja

Tömérdek a bizonyíthatatlan feltételezés, valószínűtlen hír ebben az ügyben. Ott van például a csempészett árú mennyisége, ami az eddig nyilvánosságra került adatok szerint nem kevesebb, 8500 tonna thaiföldi árú, melyet a legnagyobb, multinacionális tulajdonban lévő áruházláncok „terítettek” a magyar fogyasztóknak. Nemigen esett szó róla, hogy mióta folyt a törvénytelen import. Feltehetőleg 2004 május elseje, az EU-ba való belépésünk óta, amióta a tagországok és Magyarország határain a vámszervek beszüntették működésüket. Azt sem tudni, hogy pontosan miféle konzerv élelmiszerről lehetett szó, de kis fantáziával kitalálható. Elsősorban különböző halkonzervek, rákok, kagylók, tintahal, stb. kerülhet szóba, a „tenger gyümölcsei”, továbbá déligyümölcsök (főként konzervananász). De 8500 tonna? Ahhoz, hogy ekkora mennyiség elfogyjon akár a legnagyobb hazai szupermarket-láncokban is hosszú éveken át kellett tartani a csempészésnek, sőt, még azt is megkockáztathatjuk, hogy ezekre a cikkekre az alapítványhoz társuló Herba kft-nek monopóliuma volt.

Nehéz kizárni azt a gyanút, hogy a multi-cégek pontosan tudták, az áru a vám megkerülésével érkezik hozzájuk, és osztoztak a hasznon az importőrrel. Külföldi és hazai üzletemberek pendültek egy húron a politikus kurátorokkal, akik most benne vannak a pácban. Mivel az áruházláncok polcaira kerülő termékek származását, útját, illetve a vámeljárás lefolytatását pontosan dokumentálni kell, teljesen elképzelhetetlen, hogy ekkora mennyiségű csempészett élelmiszer a forgalmazók tudta nélkül jutott volna el a fogyasztókhoz. Ha a multik el akarják kerülni, hogy végleg megrendüljön bennük a vásárlók bizalma, vezetőiknek a nyilvánosság elé állniuk. Tisztázniuk kell a felelősségüket az „alapítványi” Herba kft-vel való, éveken át tartó együttműködés miatt, már csak azért is, mert számíthatnak arra, hogy a kft. előzetes letartóztatásban lévő vezetői, csak hogy magukat mentsék, rájuk nézve is terhelő vallomásokat tesznek.

De mindez csak a botrány felszíne, részletkérdés. Sokkal nagyobb jelentősége van annak, hogy az „alapítványi szféra”, mely iránt a rendszerváltás óta egyre bizalmatlanabb a társadalom, hosszú időre lejáratta magát. Lassanként a szélhámos szinonímája az, ha valaki kurátor, esetleg egy kuratóriumi elnök. Pedig napjainkban több tízezer, létfontosságú feladatra vállalkozó alapítvány várja az adózóktól az SZJA egy százalékának felajánlását, s ennek érdekében a leggazdagabbak intenzív reklámkampányt folytatnak, és kurátoraik a nagylelkűségünkre apellálnak. Miközben épp a legnagyobb bevételt elérő Gyermekrák alapítványt gyanúsítja törvénytelenséggel legnagyobb példányszámú napilapunk. Ki érti ezt?

Az a tény, hogy az NBH, illetve a Miniszterelnöki Hivatal vezető munkatársai, illetve hozzátartozóik kulcsszerepet játszottak a csempészéssel finanszírozott alapítvány juttatásainak elosztásában, arra utal, hogy a közhasznúnak minősített alapítványok jelentős része, hivatalos alapító okiratával ellentétben a politikai célokat szolgál. Jelen esetben a szocialisták vezető körei, mindenekelőtt a Szilvásy-család „égette meg magát” az Egymásért – Egy másért” alapítvány intézményesített csempészésével, melyben az alapítvány elnöke, Földesi-Szabó László, a nyugdíjasan előléptetett (!) rendőrtiszt valószínűleg csak stróman szerepet játszott. Olyasfélét, mint Tocsik Márta vagy Kulcsár Attila. De amíg az előbbi köztörvényes ügyekben feltehetőleg az összes politikai párt finanszírozásának törvénytelen „megoldásai” álltak a háttérben, és a teljes igazság talán soha nem kerül napfényre, jelen esetben az alapítvány támogatottjai a rászoruló magánszemélyeken és közösségeken kívül egy egyértelmű politikai kötődésű érdekkört alkottak.

Ez adja az alkalmat a jobboldalnak, amelynek saját alapítványai, - ahogy ezt baloldali publicisták kárörvendően többször is megállapították, - öt évi ellenzékiség után már igencsak szűkölködnek forrásokban, felfújja ezt az ügyet, és a lehető legnagyobb hírverést csapjon körülötte, itthon és külföldön. Várható, hogy ha a hazai nyomozás megreked, Demeter Ervinék utóbb az EU illetékes szerveinek kivizsgálását is sürgetni fogják, ami tovább rontja majd a hitelünket Brüsszelben. Ha a két legnagyobb parlamenti párt nem jut egyességre a legújabb botrány együttes erővel való kivizsgálásában, és a konklúziók levonásában, az eddigieknél is rosszabb idők elő nézünk.

Pelle János