Miskolczi Norbert

hvg.hu: Köztudott, hogy a hallgatói önkormányzat ellenzi a tandíjat. Önöket nem győzik meg a tandíj bevezetése melleti érvek? Csak néhány közülük: jobban keres diplomájával, aki egyetemet végez, nem tisztességes, hogy tanulásának költségeit az adófizetők állják, járuljon ő is hozzá képzésének finanszírozásához. Különben is, aki jól tanul, annak nem kell tandíjat fizetnie, sőt ösztöndíjat is kaphat. Ráadásul, ha fizetniük kell, a diákok megkövetelhetik a magas színtű oktatást. Nem utolsó sorban, a pénz hozzájárul az egyetemek fejlesztéséhez.

Miskolczi Norbert: 1989-ben a politikusok eldöntötték, hogy az adók a jövedelmekhez képest magasak lesznek, s ezt a rendszert a mai napig nem módosították. A magyarok nagyobb adóterhet viselnek, mint a szomszédos, vagy akár a nyugat-európai országok polgárai. Ebből az következik, hogy az elvonások fejében az államnak magára kell vállalnia sok mindennek a finanszírozását, többek között meg kellene tartania az ingyenes, valójában az átlagosan kereső szülők számára is megfizethető felsőoktatást. Gondoljuk csak meg: egy egyetemista eltartása, amennyiben szállásról is gondoskodnia kell, ha szerényen táplálkozik, és a ruházkodásra egy fillért sem költ, mintegy havi hetven-nyolcvanezer forintba kerül. Ezen felül kell kifizetnie a tandíját is. Ha a középiskolai oktatást az állam finanszírozza, miért különbözne ettől a felsőoktatás? Nem érv a tandíj mellett, hogy a diplomások sokkal többet keresnek, mint azok, akiknek nincs diplomájuk, és ezért joggal lehet áldozatot várni tőlük, illetve a szüleiktől.

A tandíj már a jelenlegi formájában is lehetetlenné tenné tömérdek jó képességű gyerek továbbtanulását. Az sem igaz, hogy a hallgatók megrendelőként léphetnének fel az egyetemekkel szemben. Az egyetem nem tudja megígérni egyetlen hallgatónak sem, hogy ha felveszik, mit kap majd a befizetett tandíj fejében. Teljes a bizonytalanság a szakirányokat és a tárgyakat illetően is, hiszen ha nincs elegendő jelentkező hallgató, egyszerűen törlik őket a programból. A tandíjat állítólag fejlesztésre fordítják majd. De ki tudja ezt ellenőrizni? És ha egyszerűen az egyetemek működésére költik majd, azaz felélik? Érdemes felhívni a figyelmet, hogy a tandíjból befolyó összeg meglehetősen kicsi, egészen biztosan nem oldja meg az egyetemek fejlesztési gondjait. Már az idén számos egyetemen a maximumra emelték a tandíjat, illetve a képzési részhozzájárulást. Vagyis pontosan a helyzet állt elő, melyet a HÖOK előre látott: aki tehetséges, és magasabb szintű képzésen vesz részt, az fizeti a legtöbbet.

hvg.hu: Az egyik napilap máris ijesztget: „ijesztő alternatív tandíjjavaslatot” szellőztetett, amit a kormány akkor vezetne be, ha a népszavazás nem kötelezi a  tandíj eltörlésére. Az oktatási tárca  a jelenleginél sokkal kedvezőtlenebb rendszert keretében megszüntetné az államilag támogatott és a költségtérítéses képzést és a jelenlegi tandíj összegénél jóval magasabb térítési díjat róna ki.  Nem a népszavazás elötti kampány része ez a hír?

Számok, tények

1990-ben 108 ezren tanultak egyetemen vagy főiskolán, 2006-2007-ben 416 ezren. Költség-térítéses képzésben tanul a diákoknak mintegíy fele, tandíjuk átlagosan 100-250 ezer forint félévenként. A  következő tanévben 56 ezer hallgató államilag finanszírozott képzésben, körülbelül ugyanennyi  költségtérítéses kép-zésben folytatja tanulmányait.  Az idén szeptembertől az államilag támogatott szakokon is tandíjat kell fizetniük a hallgatóknak, azokkal kezdve, akik 2007-ben voltak elsőévesek. A díj alapképzésben általában havi 10 500 forint, a mesterképzésben, illetve az egységes osztatlan képzésben (orvos, építész, jogász) havi 15 ezer forint. Néhány egyetem nagyobb összeget határozott meg. A diákhitel elérheti a havi 40 ezer forintot, kamata 9,5 százalék. Törleszteni a hallgatói jogviszony megszűnése után, illetve legkésőbb 40 éves kortól kell.

M.N.: Volt valóságalapja. A február elején tartott felsőoktatási kerekasztalon, ahol jelen volt Hiller István oktatási miniszter is, Manherz Károly államtitkár négy finanszírozási javaslatot terjesztett elő. Ebből hármat rögtön elvetettünk, és csak a Magyar Rektori Konferencia (MRK) elnökének, Molnár Károly javaslatával foglalkozunk részletesebben. Eszerint 2010-től eltörölnék államilag támogatott és a költségtérítéses képzést, és a teljesítménye alapján minden hallgatót fizetésre köteleznének, a teljes önköltséget csak a legrosszabbul tanuló 15 százalékkal fizettetnék meg, a legjobbak fizetnék a legkevesebbet.  Ez gyakorlatilag azt jelentené, hogy a hallgatók többségének a jelenlegi tandíjnál jóval nagyobb összeget kellene fizetniük a felsőoktatásért. Molnár Károly tervezete még nincs teljesen kidolgozva, és azt ígérve, áprilisban szolgál majd a részletekkel.

Erről a koncepcióról a rektorok többsége még nem foglalt állást, a tervezet sem olvasta, legföljebb a médiából értesült róla. Molnár Károly megbízatása az MRK elnökeként márciusban jár le, ősztől valaki más váltja fel a BGME rektori tisztségében is.

hvg.hu: Mégis, mit lehet közelebbről tudni a Molnár-javaslatról?

M. N. : Információink szerint eredményeik alapján sávokra osztanák a felsőoktatás hallgatóit. Csak azoknak kellene kifizetniük azt az összeget, ami az orvosképzés esetén évi másfél millió forintot is kitehet, akik a legrosszabbul tanulnak, és a legrosszabb kategóriába kerülnek. Igen ám, de sok diák, amikor ebbe a „önköltségi” kategóriába sorolják őket, várhatóan abbahagyja majd a tanulást, és így az utánuk következő sávba sorolt hallgatók közül fognak ebbe az önköltségi sávba kerülni, akik között megint csak lesznek olyanok, akik valószínűleg nem lesznek hajlandók fizetni. De gondoljuk csak meg, megéri-e majd az adófizetőknek, illetve az egész társadalomnak, ha mondjuk több évi tanulás után a medikusok tömegesen dezertálnak majd az orvosképzésből? Ha valaki negyedévesként hagyja ott az egyetemet, az sokkal többe kerül az adófizetőknek, mintha öt végig tanulva diplomát szerzett volna.

hvg.hu: Mennyibe kerül valójában az egyetemeknek egy hallgató képzése?

M. N.: Molnár Károly egy nemrég megjelent kormányzati kiadványban azt állítja, hogy a Budapesti Gazdasági és Műszaki Egyetem hallgatójának képzése évi 1,2 millió forintba kerül. Ahhoz, hogy tudjuk, mennyibe kerül valójában egy hallgató képzése, az intézmény gazdálkodását alaposan át kell világítani. Például nem a hallgató tehet arról, ha egy drágán fenntartható műemlék-épületben tanul, melynek a fűtési költségei háromszor akkorák, mint egy korszerű épületé. A szorosan vett képzési költségtől mindenképp külön kell választani az eszközök beszerzésének, az oktatók külföldi tanulmányútjainak, konferenciákon való részvételének költségeit. Mindezt nem lehet a hallgatók számlájára írni. Ott van továbbá a kutatás, melyet alapvetően az adófizetők, és nem a hallgatók pénzéből kell folytatniuk az egyetemeknek.

hvg.hu: Mi következik most?

M.N.: Társaimmal abban maradtunk, hogy megvárjuk a népszavazás eredményét, ettől függően döntjük el, mit tegyünk. Felfogásom szerint az igen szavazatok többsége egyszersmind azt is jelenti, hogy fenn kell  tartani azt államilag támogatott és a költségtérítéses képzés jelenlegi rendszerét a felsőoktatásban, úgy, hogy az előbbiben résztvevők ne fizessenek tandíjat. Információim szerint sok baloldali gondolkodású diák is igennel akar szavazni.

Pelle János