Bőhm András © szdsz.hu

Bőhm András: Nem hiszem, hogy a koalíció szétmenne. Valószínűbb, hogy hosszas tárgyalások következnek, amelyeknek eredményeképpen átalakul a kormány, és az új helyzethez alkalmazkodó, új koalíciós megállapodás születik.

hvg.hu: Bár Ön nem mondja ki, ez bizony cserét jelenthet az egészségügyi tárca élén, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök szándékainak megfelelően távozik Horváth Ágnes.  Ez csak tovább ronthatja az SZDSZ berkeiben uralkodó komor hangulatot.

B.A.: Kóka János megválasztásakor lendületet, más stílust, sikeres politizálást, a párt népszerűségének növekedését ígérte, ezzel győzte meg a küldötteket. Mára azonban látható, hogy Kóka ígéretei nem váltak valóra, az SZDSZ támogatottsága mélyponton van. A szavazás körüli visszásságokra tekintettel elkerülhetetlen a tisztújítás. Nem arról kellene majd vitatkozni, hogy tavaly márciusban milyen szabálytalanságok történtek, és azokért ki a felelős, hanem a jelöltek politikáját kell összemérni, s az eredmények értékelése után kell új elnököt választani. A tisztújítás során az eltelt egy év politikáját is értékelni fogjuk, ezt nem kerülhetjük el.

Az SZDSZ-ben egyébként nem volt gyakorlat az olyasfajta eljárás, hogy egyesek a küldöttválasztás előtt ismeretlenek tömegeit léptetik be a pártba, s ezzel megszerzik a hatalmat. Arra, ami Ormánságban történt, vagyis hogy Drávapiski polgármestere, Mali Zoltán,  telefonján keresztül fél tucat küldöttet "távirányított" az elnökválasztó kongresszuson, senki sem számított. Őszintén remélem, hogy hasonló história soha többé nem ismétlődik meg. Az ormánsági tagbeléptetésekkel kapcsolatban már jó ideje vizsgálat folyik a párton belül, de még mindig nincs döntés. Az SZDSZ-en belüli laza ellenőrzésért, slamposságért nem annyira Kóka János, mint inkább elődei voltak a felelősek.

hvg.hu: Mi várható az SZDSZ megismételt tisztújító és az elnökválasztó kongresszusától?

B.A.: Többféle forgatókönyv lehetséges, de annyi bizonyos, hogy az SZDSZ vezetésében komoly változások lesznek. A két korábbi jelöltnek valószínűleg el kell indulnia, de lehetnek más jelöltek is. Ringbe szállhat Szent-Iványi István és más, hasonlóan fajsúlyos személyiség. Szakítani kell bizonyos legendákkal. Ezek egyike, hogy Orbán Viktor ellen az ördöggel is össze kell fogni a liberálisoknak, és az MSZP-vel való szövetséget minden áron fenn kell tartani. A „barna veszedelem” című kártyát nem érdemes újra és újra kijátszani a baloldalnak, mert már nem lehet nyerni vele. A másik legenda viszont arról szól, hogy Fodor Gábor engedményeket tenne a Fidesznek, szemben Kókával, akit Gyurcsány rendíthetetlen szövetségesének gondolnak. Erről szó sincs, Fodor legfőbb célja az SZDSZ önállóságának megőrzése, önálló arculatának megteremtése. Nem titok, hogy én Fodort támogattam a tavalyi elnökválasztás során.

hvg.hu: Demszky Gábor annak idején felvetette, hogy a liberálisoknak egyenlő távolságot kellene tartani az MSZP-től és a Fidesztől. Lehet, hogy ez a törekvés most, a kormányzó pártok által egyértelműen elvesztett népszavazás után újra napirendre kerül? Ő különben kihez húz?

B.A.: Demszkynek megvan a véleménye a versengő jelöltekről, de a szimpátiáját egyelőre titkolja, megpróbál semlegesen viselkedni. Ami az MSZP-hez való viszonyunkat illeti, ez 1994 után hosszú ideig foglalkoztatta a párt közvéleményét. Napjainkban azonban már súlyos hibának tartanám, ha valaki pusztán taktikai okból meghirdetné az MSZP-től való eltávolodás programját, bár biztos találna olyan liberálisokat, akik szimpatizálnak ezzel. Mérlegre kell tenni az SZDSZ-nek az utóbbi években követett politikáját, ami jóval többet jelent, mint az MSZP-vel kötött szövetség átértékelését. A liberálisoknak más módon kell megszólalniuk, más stílusban kell politizálniuk, fel kell adniuk a mindentudás gőgjét. Tekintettel kell lenniük a társadalom véleményére, ahhoz, hogy más pártokkal is eredményesen működhessenek együtt. Figyelemre méltó tény, hogy valaha az SZDSZ volt a választók számára a legkevésbé elutasított párt. Ma már viszont ez egyáltalán nem igaz, átcsapott a másik végletbe: a leginkább elutasított.

hvg.hu: Ilyen elutasítottság mellett rá tudják-e bírni a közvéleményt, hogy folytasson dialógust a reformokról? Az eltelt hat év alatt nem sok eredmény született, a gazdaság majd hogy stagnál, az infláció elszabadult, lemaradtunk a környező országokhoz képest. Az Economist legutóbbi száma „Magyar Mess”, azaz Magyar zűrzavar címmel közölt lesújtó írást.

B. A.: Kétségtelen, az összezsugorodott SZDSZ aligha lehet motorja a következő évek folyamatainak, de ’moderátorként’ lehet szerepe. A reformokra ugyanis változatlanul szükség lenne az egészségügyben, az oktatásban és az adórendszerben is, annak ellenére, hogy a reform hívei most nem számíthatnak a társadalom támogatására. Az ellenzék persze kihasználja, a kormány ellen fordítja az elégedetlenséget. De arról se feledkezzünk meg, hogy a kormánynak a takarékossági intézkedések révén sikerült helyreállítania a gazdasági egyensúlyt.

hvg.hu: El tudja képzelni, hogy a neoliberális értékeket valló Gyurcsány Ferenc vezetésével közmegegyezést lehessen kialakítani?

B.A. : A miniszterelnököt kiemelkedő képességű, európai szintű politikusnak tartom. Ha nem olyan helyzetben került volna az ország élére, mint amilyenben átvette a kormányrudat, nagy eredményeket tudott volna elérni. A jelenlegi szembenállás azonban annyira elmérgesedett, hogy tőle sem lehet csodát várni. Kérdés, hogy az ország van-e már olyan súlyos helyzetben, amelynek hatására a pártok felhagynak az egymás megsemmisítését célzó politikájukkal. Sajnos, a Kádár-rendszer mentalitása megmaradt, a magyar társadalomnak a politikához való viszonya nem sokban különbözik a rendszerváltás előtti időkétől. 1989-90, a rendszerváltás emléke időközben elhomályosult, megítélése negatívvá vált, vagyis hiányzik az a közös alap, amihez a jövő érdekében vissza tudnánk térni.

Pelle János