© Stiller Ákos

Kérdés, a gazdaságnak, „az aranytojást tojó tyúknak”,” ki a jobb gazdája: az állam, mely azon nyomban ráteszi kezét a tojásra, hogy rántottát süssön belőle a szegényeknek és a nyugdíjasoknak, vagy pedig a vállalkozó, aki újabb tyúkokat nevelne fel, és munkát teremthetne azoknak, akik tudnak és képesek dolgozni. A dilemmát, melynek megoldására kész válasza van a liberális, illetve a szociális piacgazdaságban gondolkodó közgazdászoknak, itt és most nem érdemes mélyebben elemezni. Érdemes viszont megjegyezni, hogy a 2002 óta regnáló MSZP-SZDSZ koalíciónak, illetve a két, kormányzó miniszterelnöknek változott az álláspontja ezen a téren: gazdaságpolitikájuk a „jóléti fordulattól” a „költségvetési kiigazításig” terjedt, miközben mindig fontos céljának tekintették a „vállalkozásélénkítést”, anélkül, hogy ezen a téren érdemi eredményeket tudtak volna elérni.

A legújabb, sorrend szerint a hetedik kormányprogramban újra hangsúlyt kap a feketegazdaság elleni harc, az adók és járulékok pontos és hatékony behajtása, a számlaadási fegyelem erősítése. Azok, akik nem hajlandók önként „kifehéredni”, odaadni az APEH-nek azt, ami a bevételeik után törvényesen az államnak jár, megnézhetik magukat. A Pénzügyminisztérium akciótervet dolgozott ki, háromtucatnyi intézkedést tartalmazó listát állított össze a sürgős lépésekről, és másfél tucat lépéssel kívánja egyszerűbbé tenni az adórendszert, könnyíteni az adminisztrációt, szivárgott ki máris József nádor térről. A kormány tárgyalni kezdte az akciótervet, ezért az még nem végleges, de vélhetően nem sokat változtat rajta a kabinet.

Az adószakértők által máris élesen kritizált program szerint a számla- és nyugtaadás elmulasztása, valamint a feketefoglalkoztatás főben járó bűn lenne. Jóideig meg kellene őriznie a magánszemélyeknek a vásárolt áru, igénybe vett szolgáltatás számláját, máskülönben ők fizethetik be az áfa mértékével egyenlő, 20 százalékos büntetést. Az állam igyekszik mindenhol visszaszorítani a készpénzes fizetést, melyet nem tud kellőképp ellenőrizni: ezért csak bankszámlára kaphatjuk majd a bérünket, az állami segélyeket és a nyugdíjat is.

Joggal merül fel a kérdés: elég nagy hal-e a hazai feketegazdaság ahhoz, hogy „megszigonyozása” véget vessen a hazai gazdaság stagnálásának? Egyáltalán, milyen nagyságrendet képvisel az összeg, melytől az ügyeskedők megfosztják az államot? Gyurcsány Ferenc miniszterelnök 2007-ben szakértő bizottságot kért fel meg a gazdaság kifehérítését célzó, addigi kormányzati intézkedések vizsgálatával. A bizottságban Fekete István, a Joint-Venture szövetség elnöke a vállalkozói szférát, Pataky Péter, az MSZOSZ elnöke a munkavállalói oldalt képviselte Ligeti Csák statisztikus is tagja volt a háromfős bizottságnak, amely 2008. február elején juttatta el a jelentését a kormányfőnek. A statisztikus szakember nem sokkal ezután nyilatkozott a hvg.hu portálnak is: szerinte az a 2007-es jogszabály, mely elrendelte, hogy a minimálbéren bejelentett dolgozók után az addigi járulékteher kétszeresét kell kifizetni a munkaadónak, több mint felét adta a gazdaság fehéredéséből származó 80-100 milliárd forintos többletbevételnek. Az összeg másik része vámból és jövedéki adókból származott, ugyanis tavaly a vámellenőrzést komolyan megszigorították Kelet-Magyarországon.

De a „kifehérített” pénz, mely járulék- és jövedelemadó-befizetések formájában folyt be, nem túl jelentős a költségvetés teljes bevételéhez képest. A KSH nemzeti számla főosztályának vezetője kijelentette: „Nem értek egyet azokkal a kutatókkal, akik 30 százalékra becsülik a feketemunkát a magyar gazdaságban. Szerintem a valós arány nagyságrenddel lehet kisebb. A feketemunka nagyobb részét ugyanis alacsonyan képzett dolgozók végzik, az építőiparban, főként segédmunkás munkakörben, illetve a mezőgazdaságban. Ennek megfelelően a feketemunkából szerzett jövedelmek aránya sem túl magas a jövedelmek összességéhez képest.”

Eszerint nem várható csoda sem az APEH szigorított ellenőrzéseitől, a drasztikusan megemelkedő bírságoktól sem. Még az sincs kizárva, hogy az adóellenőrző apparátus növelése többe kerül majd, mint amennyit hoz az államnak. Nehezen hihető, hogy vámellenőrzések szigorítása idén is akkora bevételt hoz, mint tavaly, és a minimálbéren dolgozók további sarcolásától sem várható sokkal több. De még ha a tavalyi eredményt produkálná is a Pénzügyminisztérium a fekete gazdaság elleni harcban, hol marad a 80-100 milliárd a miniszterelnök által kilátásba helyezett évi 300 milliárdtól, mely az adó és járulékterhek csökkentését tenné lehetővé?

Van továbbá még egy „gyenge pontja” a miniszterelnök Megegyzés című programjára épülő pénzügyminisztériumi „akciótervnek”. Ez pedig a végrehajtás, minden adószigorítás Achilles-sarka. Hogyan tudná behajtani az APEH magánszemélyektől a vásárolt áru, igénybe vett szolgáltatás 20 százalékos ÁFÁ-ját, amennyiben nem tudják bemutatni a számlát? Akármennyire erőlködik a Pénzügyminisztérium, ilyen esetekben a „bizonyítás terhét” nem lehet az állampolgárra hárítani, és kétséges, hogy a vevőt érdekeltté lehet-e a tenni a számlaadást elmulasztó kereskedő leleplezésében.

Ha az állampolgár szegény, és nem akar fizetni, nehéz rákényszeríteni. Az állam magánszemélyek között elismeri ezt a problémát, ezért nem hitelezi meg a nőknek a gyermektartási díjat, illetve visszautasítja az erre vonatkozó kérelmet, amennyiben: „a tartásdíjra kötelezett rendszeres jövedelmére, ill. egyéb vagyonára vezetett végrehajtás három éven át nem járt eredménnyel”. (Ptk. 232. § (2) bek., Gyvt. 22-24. §, Gyer. 69-76. §)

Nehezen képzelhető el, hogy a Magyarországon „bujkáló apák” tíz- (vagy száz?) ezrei – pontos számukat a hatóságok titokként kezelik, egyszerűen lehetetlen kideríteni -, akik a gyermekük nevelésére nem adnak egy vasat sem, pontos adó- és járulékfizetőkké váljanak egyik napról a másikra. Ki hiszi azt, hogy ha az APEH ellenőrei rajtakapják őket, mondjuk egy kínai piacon, hogy számla nélkül vásároltak, szó nélkül a zsebükbe nyúlnak, és kifizetik az ÁFÁ-t? Az állam még a gyerektartást sem tudja tőlük pénzt bevasalni, annak ellenére, hogy az anya, saját érdekében, többnyire kész lenne együttműködni a hatóságokkal.

Pelle János