© hvg.hu

A helyzet most radikális intézkedéseket követel, miközben a miniszterelnök húzza az időt, mindent megtesz túlélése érdekében. Tábora azonban egyre jobban zúgolódik, ő maga meg csak a rossz és a még rosszabb alternatívák között választhat. Az első lehetőséget a bátorsággal végrehajtott reformok testesítik meg. Ha rászánja magát, Gyurcsány Ferenc még együttérzést is ébreszthet, közönyössé és ingerültté vált híveinek egy részét akár vissza is szerezheti. Ennek ára a „szent tehenek” beáldozása. Megbukik, de méltósággal, az alig egy év múlva esedékes választásokon. De előkészítheti saját maga és pártja számára a hatalomba való későbbi visszatérés lehetőségét.

A második lehetőség az utolsó pillanatig való halogatás politikája, mely az előbbinél súlyosabb kockázatot rejt magában, eljöhet ugyanis az a pillanat, amikor irányíthatatlan folyamatok indulnak meg, a társadalom immunrendszere felmondja a szolgálatot. E forgatókönyv szerint a közbiztonság romlása kritikus szintre jut, egymást érik az egyre jobban elfajuló demonstrációk, az államcsőd miatt akár még a nyugdíjak és a segélyek folyósítását is fel kell függeszteni. Egy ilyen katasztrófa-helyzetben megtartott választáson az MSZP törpepárttá zsugorodhat.

A Fidesznek is van félnivalója, ha a politikai elittel szembeni kiábrándultság, sőt, megvetés, a szélsőjobb megerősödését hozza. (A Nézőpont Intézet felmérése arra volt kíváncsi, a rendszerváltás óta megválasztott kormányfők közül ki lenne, illetve lett volna a legalkalmasabb a válság kezelésére. Az általános kiábrándultságra jellemző, hogy miközben 32 százalék Orbánt, 10 százalék Gyurcsányt, 8 százalék Antallt választotta, második helyre, 28 százalékkal az „egyik sem” válasz került.)

Tény, hogy mindeddig a Fidesz sem rukkolt elő kézzelfogható programmal. Ismételgetik, hogy 1 millió új munkahelyet kell teremteni, de nem mondják meg, milyen piacra fognak ezek az emberek termelni, illetve szolgáltatni. Szorgalmazzák a vállalkozásokat fojtogató adók lefaragását, de csak homályosan utalnak arra, hogy a költségvetés kiadási oldalán milyen megszorításokkal teremtik elő ennek a fedezetét: meg kell szüntetni a korrupciót, a kormányhivatalok felesleges költekezését, alaposan ellenőrizni kell az állami beruházások költségeit stb. A szent tehenek kárára végrehajtandó akciókról nem esik szó. Olyan illúziót keltenek, mintha terveik fájdalommentesen megvalósíthatók lennének. Az idei és a jövő évi választásokra tekintettel ők sem akarnak a várható népszerűtlen intézkedésekről beszélni.

Az ellenzék abban bízik, hogy bármennyire is húzza az időt Gyurcsány, előbb-utóbb kénytelen lesz még a Reformszövetség által javasoltaknál is keményebb kiadáscsökkentést végrehajtani, ami érinti a szociális szférát is, és eléri a kádári szent teheneket. Ha pedig Orbán Viktor jövőre újra átveszi az irányítást, arra fog hivatkozni, hogy elődei teljesen kiürítették az államkasszát (ami, mellékesen, igaz is), a helyzet rosszabb még annál is, amit vártak, ezért rendkívüli intézkedésekre van szükség. Kádár szent tehenei tehát így is, úgy is kénytelenek lesznek búcsút mondani az abraknak, az állami gondoskodás még meglévő maradványai is az elrontott gazdaságpolitika, illetve a világválság martalékává válnak.

Pelle János