Tekintettel arra a – jelek szerint mindkettejük számára – váratlan fejleményre, hogy a Nemzeti Közlekedési Hatóság egy három éve hatályos jogszabály alapján november 9-én bevonta a cég valamennyi vasúthatósági engedélyét. A rendelkezésére bocsátott információk alapján ugyanis nem látta bizonyítottnak a pénzügyi teljesítőképességét. Márpedig engedély nélkül egyáltalán nem közlekedhetnek a BKV kötöttpályás járművei, vagyis megbénul a főváros közösségi közlekedése.

Érthető a főpolgármesteri gondolat, hiszen az előállt problémáért ki mást is vonhatna felelősségre, ha nem a cég vezetőjét.

Ráadásul a BKV hiába mondta fel a főváros utasítására már hetekkel ezelőtt az Alstommal a metrószerelvények szállítására kötött szerződést, az előlegként kifizetett pénz még mindig nem érkezett vissza hozzá. És ki tudja meddig, nem is fog. A francia cég ugyanis bírósághoz fordult a követelés elhárítása érdekében, azzal érvelve, hogy a BKV nem azért mondta fel a szerződést, mert a legyártott metrókocsik nem felelnének meg a forgalomba helyezési feltételeknek, hanem pénzügyi gondjai miatt. Így szeretne ugyanis hozzájutni az Alstom által letétbe helyezett 37 milliárd forintos bankgaranciához. És álláspontját alátámasztandó, épp a főpolgármesternek a BKV katasztrofális pénzügyi nehézségeiről szóló nyilatkozataira hivatkozik.

Mindenesetre ezért is főhet a feje szegény Kocsis Istvánnak. És nincs elég baja az éppen kormányzott cégénél, még az előző állomáshelyéhez kötődő ügyekkel is folyton nyugtalanítják.

Például a legújabb Élet és Irodalomban a volt szabaddemokrata képviselő, Gulyás József ismét szóba hozza azt a feltűnő visszafogottságot, amellyel a kormányoldal kezeli a választás óta a Magyar Villamos Művek Kocsis István vezérigazgatóságának éveihez kapcsolodó, jelentős vagyonvesztéshez vezető ügyeit. Holott – írja - ellenzékben még több képviselőjük, Révész Máriusz is, az új kormányban államtitkári posztot kapó Bencsik János is kérdésekkel, interpellációkkal sürgették a kivizsgálásukat. Az új kormánnyal pedig elszámolási kormánybiztos állt szolgálatba, hogy lendületet adjon az előző évekhez köthető korrupciós ügyek feltárásának.

Igazat kell adnunk Gulyásnak, ilyen háttérrel még különösebbnek tetszik, hogy a Demszky-éra fővárosi cégvezérei közül egyedül Kocsis István maradhatott a helyén. És hogy olyan nagy a kormányoldali csendesség az MVM körül a választások óta. Nem először teszi szóvá ezt a lap. A szeptember 10-i számban Bodoky Tamás terjedelmes dolgozata is e sajátos fejleményt elemzi, miután összefoglalja annak a feltáró munkának a legfontosabb eredményeit, amit az elmúlt években folytatott az MVM körül, még jórészt az Index.hu hasábjain.

Nehéz lenne cáfolni, hogy noha Révész Máriusz egy múlt évi interpellációjában még azt állította, „a BKV korrupciós ügyei eltörpülnek az állami tulajdonú Magyar Villamos Művek Zrt.-nél (MVM) folyó gazemberségekhez képest". Papcsák Ferenc kormánybiztos pedig még munkába állásakor is a legfontosabb feladatai közé sorolta az MVM offshore-ügyeinek kivizsgálását, az MVM-ügyekről ma sem tudunk semmivel sem többet, mint korábban. Vagy ha tudunk is, nem a kormánypárti korrupcióellenes elszántságnak köszönhetően.

Nézzük, ami tudható. Kocsis István vezérigazgatót még Gyurcsány Ferenc váltotta le az MVM éléről, 2008 tavaszán. És szeptember 1-jén foglalhatta el mai helyét, a BKV vezérigazgatói székét. Az MVM új vezetése egy külföldi ügyvédi irodával elvégeztetett belső vizsgálat nyomán 2009. április 9-én tett büntető feljelentést a Nemzeti Nyomozó Irodánál az MVM korábbi vezetőségének időszakában lezajlott „kétes ügyletek" miatt. A vizsgálat szerint ugyanis a Kocsis István vezérigazgatósága idején, 2007-2008-ban különféle jogcímeken tetemes összegeket utaltak át ismeretlen hátterű off­shore cégeknek, és ezzel több tízmilliárdos nagyságrendű vagyonvesztést okoztak az állami tulajdonú cégcsoportnak. Érdekes apróság az egészben, hogy egy bizonyos Szász András, akit egyébként Kocsis István tanácsadójaként fizetett az MVM, rendre feltűnik az ügyletekben a másik oldalon is, a szóban forgó offshore-cégek képviselőjeként.

Az említett belső vizsgálatnak a sajtóhoz kiszivárogtatott megállapításai szerint „az MVM Csoport részéről eljáró személyek esetében sikkasztás és hűtlen kezelés, a részt vevő külső felek oldalán orgazdaság, pénzmosás és jogosulatlan befektetési tevékenység, valamint a bűnszövetkezeti elkövetési forma gyanúját veti fel az offshore cégekhez került milliárdok ügye”.

A Nemzeti Nyomozó Iroda azóta, vagyis másfél éve vizsgálja az állami áramszolgáltatónál és egyes leányvállalatainál 2007-2008-ban lebonyolított, súlyos vagyonvesztést okozó tranzakciókat. Az eredményről azonban hivatalosan mindmáig semmit sem tudni.

A Lehet Más a Politika (LMP) még tavaly augusztusban közérdekű adatigényléssel fordult az MVM-hez, hogy adja ki a cég a Kocsis István távozását követő belső vizsgálat során készült jelentéseket, és tegye közzé a nemzetközi ügyvédi iroda bevonásával lezajlott vizsgálatsorozat költségét, az MVM azonban megtagadta a kérést. A párt pert indított az MVM ellen az offshore-dosszié nyilvánosságáért, az ügyben azonban azóta sem született meg az elsőfokú ítélet sem. Pedig az efféle adatigényléses perek egyébként jóval rövidebb idő alatt le szoktak zárulni - jegyzi meg a szerző.

Ne felejtsük el, a kormányváltás az MVM élén is újabb cserét hozott. De a jelek szerint az új vezérigazgatónak Baji Csabának sem jut eszébe, hogy elébe menjen a bírósági ítéletnek, és önként a nyilvánosság elé engedje a közvagyon sérelmére elkövetett ügyek vizsgálatának nyilván sokakat érdeklő eredményeit.

Bodoky nevük elhallgatását kérő bennfentes forrásai szerint e másfél éve vizsgált offshore-ügyekben már hónapokkal ezelőtt lezárult a nyomozás, „a rendőrség 2010 tavaszáig mindenkit kihallgatott, akinek tudomása volt vagy lehetett a kétes tranzakciókról. Mindenkit, kivéve a lehetséges gyanúsítottak körét, őket tanúként sem hallgatták meg.” Az egyik nyilatkozó azt mondja a szerzőnek, attól tart, hogy „beáldoznak néhány balekot, vagy elkenik az egészet”, mert a valódi felelősök "érinthetetlenek".

Az ügyeket jól ismerő informátorai „politikai hovatartozástól függetlenül egyetértenek abban, hogy az MVM-ügy "nagykoalíciós mutyi", nem köthető kizárólag egyik vagy másik politikai oldalhoz, és hogy a Meinl Banknál kezelt "befektetési kölcsönökből" így vagy úgy politikai pártok holdudvarai is profitáltak. Erre nézve állítólag bizonyítékok is léteznek, ezért sem sürgetik a pártok a tisztánlátást, ám ezek a bizonyítékok egyelőre nem kerültek elő, és valószínűleg soha nem is fognak.” Ami pedig Kocsis István helyzetét illeti, mivel ő „a Hagyó-ügy kirobbantásával jelentős szívességet tett a választások előtt a Fidesznek”, ezért most „viszonzásra számít”.

Megemlíti Bodoky, hogy a politikai háttéralkukról szóló teóriákkal szerette volna szembesíteni Papcsák Ferenc kormánybiztost és Bencsik János államtitkárt, aki az előző parlamentben a legvehemensebben tartotta napirenden a kérdést, de több megkeresésére sem voltak hajlandók véleményezni értesüléseit, és egyetlen az üggyel kapcsolatos kérdésére sem válaszoltak.

Ha igaza van e tóriáknak, érthető a hárítás, ha nincs igaza, nagyon nehezen érthető.

Bevallom, a lényeget illetően képben voltam eddig is, hiszen már a megjelenésükkor olvastam a cikkek jó részét. De most, hogy MVM-ügycsoporttal foglalkozó teljes irodalmat átlapoztam, ami az interneten hozzáférhető, azért mégiscsak elképesztőnek érzem ezt a történetet. Különösen ezzel a jelentéses csönddel a végén.