"Az a benyomásom, hogy a kultúra lejtmenetben van, hogy Magyarországon valami őrülten rosszul megy. Most nem vádolok senkit, de azt mondom, hogy ennek a társadalomnak a minősége még soha nem volt olyan rossz, mint most – nemcsak az állam, hanem a társadalom is." (Dalos György)

"Ön szerint melyik az országát érintő legfontosabb probléma jelenleg?" – ezt mérte fel nemrégiben az Eurobarometer, a többi uniós polgárhoz hasonlóan pedig a magyarok is válaszoltak: munkanélküliség, gazdasági helyzet, illetve áremelkedés, infláció volt a magyar top 3 (a felmérést a Poszt magazin tette közzé). A napi megélhetési félelmek miatt az olyan csekélységek, mint pl. az oktatási rendszer, az adórendszer vagy a nyugdíj, az egészségügy és tb helyzete lényegében a kutyát nem érdekli ma Magyarországon.

Legalább a magyarok kedvéért azonban még egy szempontot felvehettek volna a listára az Európai Bizottság kérdezői: a kulturális elmaradottság, a velünk élő primitív, agresszív ostobaság, közkedvelt nevén: a bunkóság kérdését. Az ugyanis huzamosabb ideje olyan méreteket ölt, hogy nehéz nem észrevenni szoros korrelációját hazánk aktuális politikai, gazdasági és kulturális mélyrepülésével. Pedig az Orbán az oka? Az elmúltnyolcév? A Kádár? Vagy Álmos, Előd, Kend, Ond, Hapci, Szundi és Morgó, akik geopolitikailag és orvos-meteorológiailag rossz medencét választottak anno? Nem. Mi vagyunk az okai, jó lett volna látni, hová soroljuk a listán.

A kultúra lejtmenetben van? Valami őrülten rosszul megy? Hát persze, de nemcsak tegnap óta. Tegnap óta annyi változott, hogy ezt elfogadtuk, intézményesítettük, és maximum politikai váltást vagyunk készek elfogadni (ha nem is véghezvinni), kulturálisat, mentálisat nem.

Ha a kultúrát a kitűnő íróhoz hasonlóan tágabb értelemben értjük, akkor a társadalom minőségromlását a legpontosabban az Alekosz nevű közszereplő fogalmazza és testesíti meg egyszerre: "Az ember után a nő a második legostobább faj a földön. És véleményem szerint még kultúráltan és szalonképesen fogalmaztam. (…) A férfi egyszerű és kiszámítható. A nyomorúlt életében csupán két dologra van igénye. Szexre és kajára. Itt be is fejeződik nyomorúságos földi mivoltja." Ostoba nők, egyszerű férfiak, kultúrált, nyomorúlt lét, persze hosszú ú-val – ki merné vitatni, hogy itt és most ez létünk esszenciája?

"Ahhoz, hogy ostobaság legyen, szükség van: először is arra, hogy egysíkúsítsuk a jeleket, másodszor arra, hogy a szellemit beolvasszuk a mechanikusba, majd utána harmadszor arra, hogy önmagunkat olyan állapotba hozzuk, amikor ebben hinni is tudunk" – írta Az ostobaság (1985) című művében André Glucksmann francia filozófus, részletes kultúrtörténetét adva a stupiditás világhatalommá válásának. "Negyedszer arra, hogy bonyolult önbecsapási és önigazolási műveletekkel hosszú évekre fenn is tartsuk azt a hitet, amibe ennyit invesztáltunk" – tehetnénk hozzá a spéci magyar viszonyok, a nyomorúságos földi mivolt miatt.

Alekosz fölösleges sallangoktól mentes életelfogása szerves része a politikai életnek is, nehéz lenne megmondani, melyik szivárgott át a másikba, mindegy is, tény, hogy a dühvé vált ostobaság, a mérhetetlen bunkóság a politikai és a való világnak is szerves része, egymást feltételezik és kiegészítik. Hatalom és nép egy nyelven beszél, éspedig azért, mert mindkettő megteheti, ezt azért sose felejtsük el, amikor azon sopánkodunk, hogy már megint kilengett a parlamenti tahóméter, és ez pár bloggeren meg Facebook-gerillán kívül senkit nem érdekel.

Kövér László nem találja elég sértőnek Illés Zoltán nőellenes kirohanását (talán azért, mert Illés minden határon túlmenő szervilizmussal körítette azt)? Hát persze, hogy nem találja, ha egyszer parlamentáris bunkóságban ő maga verhetetlen, amióta közölte: "Önmagában méltatlan, hogy a tőlem balra helyet foglaló képviselő hölgyek és urak egyáltalán itt ülhetnek ebben az Országgyűlésben." Persze bocsánatot kért, miként Illés is, SMS-ben, ahogy szerinte illik, de mindenki pontosan tudja: az ilyen gikszerek, a napi tahóságok a (kulturális, mentális) rendszer részei, bármely nap újra előfordulhatnak, mint a "Mit pofázol bele, kisanyám", a "Csak téged" ütünk, ill. az "Ezt majd a folyosón megbeszéljük", ami a "Gyere ki a kultúr elé" jobbikos megfelelője.

Horváth László fideszes képviselő az egyik nap az élére áll a sérült embereket látni sem akaró szilvásváradi hisztériakampánynak ("Ugye, egymás kezét fogva ott sétálgatnak, meg mennek… na, nem mondom, nem szép látvány" – mondta valamelyik népi küldött az önkormányzat ülésén), pár napra rá pedig már a befogadás élharcosa, de úgy, hogy ki is oktat mindenki mást? Hát persze, hogy pálfordul, azért pálfordul, mert megteheti, ez a kulturális minta, érték nélkül.

Még egyszer: a dolog – kisebb online pampogásoktól eltekintve – attól működik, hogy az elkövetői és befogadói közeg normája is egyaránt az, hogy ez büntetlenül megtehető. A "karcosabb" hang kultúránk része, mi nyereg alatt puhítjuk a zöld képviselőket, pláne, ha nők, sőt ilyenkor nyomatékul azt is hozzátesszük: "...itt az idő, hogy ráfigyeljünk azokra a képviselőnőkre, akik szinte minden esetben a nyílt provokáció legundorítóbb módját választják, arra törekedve, hogy valakinél elszakadjon a cérna!" Ő kezdte, óvó néni kérem, ő provokált, muszáj volt beszólnom neki, ráfigyelő jelleggel! Legközelebb meg is erőszakolom, ha túl rövid a szoknyája, hadd tanulja a nyomorúságos földi mivoltot.

Ha nem ez volna az elfogadott, legkisebb közös kulturális nevező, akkor nem lehetne egy vak komondorra fogni egy nőverést; akkor a kormányfő kommunikációs tanácsadója nem lehetne biztos abban, hogy utcai harcosi ténykedése dacára nagyon is a posztján maradhat; akkor a Hajdú Péter nevű szórakoztatóipari segédmunkás nem tehetné meg, hogy "szembesítés" címszóval ráereszti a zaklatót a zaklatás áldozatára; akkor Debrecen polgármestere nem vicceskedhetett volna gyerekek megverésével, pedagógusok lealázásával; akkor a Jobbegyenes című portál nem úgy kampányolt volna Baján, hogy konkrétan lekurvázza a baloldal közös jelöltjét ("már a város felett is húzták Melindát"); akkor a mai magyar rögvalóság hírnökei, a kommentelők nem azzal reagálnának egy 93 éves néni kilakoltatására, hogy "Nem bankok kirakatát kéne betörni. Egy banki vezérigazgatót elkapni. A megcsonkított, megkínzott maradványait közszemlére. Folytatódik? A következő bankigazgató tetemét a parlament előtt zászlóra húzni."

A bankárokkal és a kapitalizmussal kapcsolatos össznépi hiedelmek tárgykörében egyébként különösen erős az összhang a politikai "elit" nyílt üzenetei és a befogadó közeg által felfogott összefüggések között ("Elég volt a bankokból, vonuljanak ki az ilyen aljas uzsorás, bűnszövetkezetek az országból!"), és ez vonatkozik azokra az elsőre nem kormánypártinak tűnő kommentelőkre is, akik az első lehetséges alkalommal cigányozzák meg orsósozzák a miniszterelnököt, amúgy minden másban az ő világlátását osztják.

Akadjunk csak ki bátran a bunkók folyamatos, napi performanszain, botrányain. A valódi botrány mi vagyunk.